~1.rész~

"Magam se tudom."

-Ez a nap is olyan volt mint a többi. Unalmas, és esős.  Az ágyamon ültem és szürcsölgettem a forró csokim. London után ezt imádtam a legjobban...
Előhúztam a telefonom a zsebemből,majd a Névjegyzékbe megkerestem Megan telefon számát..már majdnem rámentem a hívás ikonra, amikor anya hangja  szűrődött be a szobámba: -Nicole! -letettem a bögrém az éjjeli szekrényemre, és lementem a lépcsőn.
-Igen? -kérdeztem a lépcső alján állva anyától, aki a szennyes kosárral ingázott a nappali és a fürdő szoba között.
-Elmennél nekem a könyvtárba?Ott van az a cetli a könyvek címével. -biccentett fejével a pulton heverő papírlapra.
- IGEN! -vágtam rá egyből. Végre van mit csinálnom. Általában nyáron mindennap kint vagyok a barátaimmal,de most Megan nincs Londonban és anyának is szüksége van rám, miután apa elment és magunkra hagyott minket ..még én se fogtam fel,nem hogy anya...és még az eső is esik.
-Kicsim még ma kellenek a könyvek. -zavarta meg gondolkodásomat anya.
-Ja igen persze. -mondtam, és a cetlit felkapva kiléptem az ajtón egy esernyő társaságában.

~*~

-Akkor ez is megvan..ez is..éééés ez is..-mondtam magamnak a könyvtárból kijövet, amikor leellenőriztem hogy minden megvan-e. Csak néztem a magam előtt elnyúló utat..pontosabban a macska köves utat.... Hirtelen valaki nekem rohant, én meg a földre estem, és a kezembe szorongatott könyvek egy pocsolyába landoltak.
-Basszus...-csúszott ki a számon.
- Jajj ne haragudj! Jól vagy ?-érdeklődött. Nem néztem rá, inkább a könyvekért nyúltam, mentettem a menthetőt.
-Nekem semmi bajom...inkább ezeknek. -mutattam fejemmel az elázott könyvekre.
-Nagyon sajnálom.
-Mindegy is, semmi go....Harry Styles?? -kérdeztem lepetten,mikor kezemnél fogva felhúzott,és amikor már hajlandó voltam rá nézni.

-Ne kérlek ..ne kezd te is !
-Nyugodj már meg...nem vagyok rajongó,csak megkérdeztem...nem tudom min kell ennyire kiakadni.
-Figyelj,nem magyarázhatnám meg ezt egy kávézóban?
-Anyukám vár..Tudod a könyvekkel amik miattad eláztak. -mondtam nevetve.
-Amíg mi beszélgetünk addig a könyvek is száradnak.-győzködött.
-Van benned valami,de..
-Na akkor jössz.-mondta mosolyogva és csuklómnál fogva elkezdett húzni.
Nem tudom miért hagytam, hogy egy idegen miután fellök, leordítja a fejem, még el is "ráncigáljon".Lehet hogy jó volt egy magam korú emberrel lennem az 1 hónap után, amit szinte csak a szobámba töltöttem.Nem tudom magam se, de hagytam hogy minden magától történjen.

~*~

-Szóval anyukáddal élsz, és apukád New Yorkba lakik. 18 éves vagy, és mindent imádsz ami vidám.És ismered Louist? -tesztelte magát Harry miután röviden vázoltam az életem.
-Igen-mosolyodtam el. -Te pedig egyedül élsz ..és ugye a One Direction tagja vagy.És azért jöttél belém mert egy lány csapat üldözött ?-itt már nevettem.
-Pontosan.
-Mindig elfutsz előlük ?
-Nem , de most magányra vágytam.
-Magányra?...-Akkor miért kellet eljönnöm veled ide?-ráncoltam össze homlokom.
-Én örülök, hogy beléd futottam. -mondta és elpirult.-Én is.Csak a könyvek nem -nevettem, és engem még jobban elönt a pír.
Hosszú csönd vette kezdetét ..én csak bámultam az üres kávés poharamat.
-Én nekem most már tényleg mennem kell. -szólaltam meg végül.-Haza kísérjelek?-kérdezte és sármos mosolyával elbűvölt.
-Ha van kedved...-mosolyogtam rá.
A haza fele vezető úton elkellet neki mesélnem, hogy honnan ismerem Louist.
Nagyon kíváncsi volt,és sokat kérdezett. Jó volt vele lenni...