~2.rész~

 Az a fiú.

-Itt is vagyunk. -biccentettem  fejemmel a házunkra.
-Majd hívlak. -mondta mosolyogva. Lábammal a köveket rugdostam, majd bátorságot merítve meg pusziltam az arcát. Ő rákvörös lett, és féloldalas mosolyt villantott felém.
-Akkor szia. -köszöntem és benyitottam a házunkba.
-Szia. -halottam hangját hátam mögül.
-Itt vannak a könyvek. -mondtam anyának, és a három könyvet leraktam az asztalra.
-Ki volt ez a fiú? -kérdezte, olyan tipikus "lányomnak udvarlója van..huuu" mosollyal.
Na szép... végig nézte az ablakból a történteket...
-Ő...csak egy fiú, aki belém rohant ..és segítet..majd kávéztunk és..ő...-éreztem hogy elönt a pír, és összevissza beszéltem.
-Szóval csak egy fiú..na persze...-ezt a szót suttogva mondta, inkább magának. -Nagyon aranyosnak tűnik, csak olyan ismerős. -itt elgondolkozott.
-Aha..az.-válaszoltam tő szavakkal.
-Úgye tudod, hogy bármikor elmehetsz itthonról?-Végre őszintén mosolyogtál valakire..
-Nem szeretnélek egyedül hagyni. -mondtam, és éreztem hogy könnycseppek gyűlnek szemembe.
-Jajj kincsem..nekem az a jó ha te boldog vagy. És vele látszott hogy az vagy.
-Én boldog vagyok. -mondtam, és egy műmosolyt erőltettem arcomra.
-Engem nem tudsz becsapni..-oda lépett hozzám, és megsimitotta az arcomat.
-Hívd át Megant majd ő felviditt. -folytotta.
-Anya..ő apukájánál van még 2 hétig.
-Akkor Hannat..
-Most nem..inkább ledőlők.
-Menthetettlen vagy....-mondta nevetve anya.
-Felrohantam a szobámba és elhatároztam hogy felhívom Meget...de volt egy bökkenő :- Nem volt meg a telefonom.
Mindenhol kerestem..már-már biztos voltam benne, hogy elhagytam.
Még a sors is azt akarta hogy egyedül legyek...Egyszer csak csengetést hallotam.Kénytelen voltam lemenni, mert anya fél órája szólt hogy elmegy barátnőjéhez..pont akkor forgattam fel a táskáim, hátha ott van a telefonom.
Ajtót kinyitva, egy olyan személy állt előttem, akire soha se gondoltam volna.
-Te mit keresel itt? -kérdeztem lepetten, az előttem álló göndör hajú fiútól.
-Lehetnél kedvesebb is. -mondta szívdöglesztő mosollyal arcán.
-Bocsi csak meglepődtem..de gyere be. -mosolyogtam Harryre, és be mentünk a nappaliba.
-Szóval történt valami , vagy ennyire hiányoztam ? -kérdeztem nevetve.
-Csak véletlenül elraktam a telód..nem tudom hogyan ..ne kérdezd!
-Jajj te egy isten vagy !! -kiáltottam fel... biztos hülyének nézett.
-És persze szeretnélek elhívni egy randira. -furta szemit az enyéimbe.
-Tudod..nagyon elfoglalt vagyok. -füllentettem, és a plafonra néztem nem -e repedezik.
-Jajj Nicole, ne csináld. Holnap érted jövök 19°°-re. -mondta, és megfogta a kezem. Gyorsan kirántottam őket kezei közül, és hajamhoz kaptam,majd elrohantam a konyhába nehogy meglássa mennyire vörös lettem.
-Kérsz valamit inni? -kérdeztem a konyhából téma terelés képpen.
-Nem ...de nekem most mennem kell, és ne tereld a témát! Holnap jövök érted. -ez nem jött be-
- Jó..-húztam mosolyra a szám, és visszamentem a nappaliba hogy ki tudjam kísérni.
Mikor elment már vagy negyed órája, én még akkor is mosolyogtam, és nem tudtam levakarni magamról, azt az őszinte féloldalas mosolyt.
Anyának igaza van..Ebben a fiúban van valami.

~Este~

-Asztalnál ültünk és vacsoráztunk, mikor anyának feltűnt ma milyen jó kedvem van.
-Nicole van valami amiről nem tudok?
-Csak Harry elhívott randira. -mondtam mosolyogva, és a szalvétámmal játszottam. Anya csak sokat sejtetően mosolygott.
-De lehet nem kéne elmennem...-tűnődtem el.
-Na ezt felejtsd el! Eszedbe ne jusson le mondani a randit. Olyan boldog vagy mióta találkoztál vele. -nézett rám kerek szemekkel.
-De anya...csak egy napja ismerem..-nevettem fel.
-Hééé,nem ér kinevetni egy terhes anyát.-már ő is nevetett.
-Bocsánat hölgyem,cserébe én mosogatok.- mondtam, majd leszedtem a tányérokat.
Mosogatás után letusoltam. Élveztem ahogy bőrömhöz ér a meleg víz.
Viszont gyorsan kész is voltam, minél előbb leakartam dőlni.
22°°-kor már az ágyamban is voltam, és olyan érzésem volt mintha holnap suli lenne ....hisz egy hete még vasárnap hullafáradtan dőltem be az ágyba, rettegve a hétfői matek dolgozattól. De ettől már nem kell tartanom, mert egy hete elkezdődött a nyári szünet.Gondolkoztam még egy pár percig, majd átvette fölöttem hatalmát az álomvilág.