~7.rész~

Rövid gatya sokk.

Sziasztok:) Bocsi, hogy tegnap nem volt új érsz..de nekem bankettem volt :) Viszont ma hoztam a 7.részt, és remélem tetszik.(új szavázás oldalt!:)
Nagyon örültem a 17 "tetsziknek" és a komiknak.  ♥ 
Következőt 17 "tetszik" után hozom !:)♥

Jó olvasást! :)

-Reggel mikor felkeltem, nagy nyújtózkodásba kezdtem, majd rá néztem az órára. 11:23 ?? az lehetetlen, mormoltam magamnak, majd megdörzsöltem a szemem hogy jól látok-e...és igen fél 12 volt. Gyorsan magamhoz tértem, letusoltam majd egy farmer short és egy fehér top mellet döntöttem. Mikor leértem a nappaliba arra lettem figyelmes, hogy mindenki elkezdett "huuu"zni.
-Most meg mi van?
-Semmi.... Tegnap valaki nekitámadt a gatyádnak egy ollóval? -kérdezte Louis nevetve. Jó, tényleg nagyon rövid volt, de nem volt durva.
-Nagyon vicces vagy. -mondtam neki, de én is nevettem.
-Őőő..én jobban teszem ha kimegyek. -Állt fel Harry, és kiment a kertbe..vagy is inkább kirohant.
-Ennek meg mi baja? -fordultam a fiúk felé, akik nagyon próbálták nem a fenekemet nézni.
-Hahoo! Itt vagyok, és kérdeztem valamit. -integettem kezemmel a bambuló fiúknak.
-Ja bocs, szerintem lesokkolta a gatyád. -nevetett Zayn.
Aha..persze..Akkor utána megyek. -jelentettem ki, és elindultam a hátsó udvarba. Harry ott ült a hintaágyon, és én leültem mellé.
-Van valami baj? -kérdeztem, és szembe fordultam vele.
-Igen, de te nem tudod felfogni. -mondta lesütött szemmel.
-Mit nem?
-Hogy szeretlek. És rosszul esik, hogy engem ember számba se veszel, de Zaynel csókolózol.
-Kitől tudtad meg?
-Már megint nem a lényegre figyelsz.
-Össze voltam zavarodva, Zaynel ezt mi már megbeszéltük.Nem tudom hogy miért zavar.
-Nicole, amikor engem megcsókolt az a lány ki voltál borulva, de te meg Zaynt csókolgatod és még ki tudja mit csináltok. -forgatta meg szemeit.
-Igazad van..vagy is nem. Nem feküdtem le vele, tényleg ekkora ribancnak nézel? Azt mondod szeretsz..de mi köztünk nem lehet semmi. Ne nehezítsd meg még jobban az életem.
-O..igen, neked a szerelem nem illik bele az életedbe, mert akkor nem ülhetnél egész nap a szobádba. -mondta idegesen. Én még idegesebb lettem, felálltam és épp futottam volna, de vissza rántott.
-Nicole nem úgy értettem, rosszul fejeztem ki magam. -sütötte le ismét szemeit.
-Akkor tanulj meg fogalmazni! -kirántottam kezeimet kezei közül , de hiába utánam nyúlt..újra.-Miért menekülsz el mindig ha beszélgetünk? -tárta szét karját.
-Te ezt nevezed beszélgetésnek?
-Te tényleg ennyire utálsz? -hadonászott kezével.-Bezzeg Zaynt..
-Harry, elég!!. Én életem, én döntéseim.
-Oké. Nem fogok többet utána futni, mint egy kis kutya. Ha tényleg nem szeretsz, akkor ennyi volt. -mondta, és most ő rohant el. Én csak álltam és nagyokat pislogtam, hogy tényleg ennyire szeretne-e. Miután visszatértem a valóságba, felbaktattam szobámba és szószerint beestem az ágyba.
Alig hogy ledőltem az ágyra Harry kopogott..vagy is azt hittem.
-Menj innen, nem érdekelsz Harry.
-Liam vagyok. -hallottam félénk hangját.
-Bocsi..gyere be!.-mondtam, mire bejött és törökülésbe leült mellém.
-Csak beszélni akartam veled..mert én nem tudok semmit erről "szerelmi háromszögről".
-Nincs semmilyen szerelmi háromszög Liam,-mosolyodtam el. -Zaynel hülyék voltunk ,de ezt mi már megbeszéltük.
-És Harry?
-Nincs semmi Harryvel..mikor fogjátok már fel? -kérdeztem összeráncolt homlokkal.
-Mert nem értjük miért vagy ilyen hülye..már bocs a kifejezésért. Tudod mit? Nem is zavarlak, gondolj át mindent. -mondta, majd egy félmosoly kíséretében kiment a szobámból. Hát ez gyors volt.Gondoltam magamba, majd nagy sóhaj kíséretében visszadőltem az ágyra. Lecsuktam szemem, és lenyugodtam..vagy is próbáltam, mikor ismét megzavartak.
-Mivan, már te is megakarsz arról győzni, hogy Harryt szeretem ?-kérdeztem Louistól, magamból kikelve.
-Igazából csak szólni akartam, hogy vacsi..de szívesen megteszem. -vakarta meg a fejét, és úgy nézett rám mint egy elmebetegre.
-Basszus bocsi. Már megyek is.-hadartam, és még előtte lerohantam a lépcsőn. Mindenki a kanapén ült, és rám szegezték tekintetüket.
-Azt hiszem én most megyek. -állt fel Harry mikor meglátott.
-Nem kell, én megyek haza.  Nem is értem, hogy gondoltam hogy feltudod fogni:Nem kellesz! -mondtam, és mindenki döbbenten nézett rám..jó kicsit durva voltam.
-Oké, elég!. -állt közénk Zayn. -Ti ezt most megbeszélitek a kertbe.
-Nem..nem Zayn, nem akarom többször hallani, hogy legyünk csak barátok mikor tudom, hogy szeret.Elegem van. -mondta, és az ajtót becsapva kirohant.
-Menjél csak! És nem szeretlek...
-Nem látod, hogy megbolondul érted? Miért csinálod ezt vele? -jött oda Louis.-Még ezért is legyek én a hibás... -védekeztem.
-Tudjátok mit? Utána megyek, de aztán szálljatok le rólam. -mondtam, és elindultam. Általában a fiú megy a lány után, de a mi kapcsolatunk eléggé más mint a többi emberé...

~*~

-Egy órája keresgéltem, és közbe háromszor eltévedtem.Nem sokkal később megláttam egy közeli parkban, de nem egyedül...
-Sziasztok! Nem akarok zavarni, csak a fiúk aggódtak érted, de látom jól vagy. -néztem rá, és a szőke hajú lányra.
-Szia én Clare vagyok! -nyújtotta kezét a szőke hajú lány, mire a kezén lévő száz db karkötő, elkezdett csilingelni.
-Szi-szia..-dadogtam, ha zavarban vagyok mindig dadogok...Várjunk, azt mondta Clare? Az a Clare, aki engem hordott el mindennek? Harryre néztem, és tekintetemmel rákérdeztem..és ő értette. Halványan bólogatott, hogy igen, ez az a CLare. Legszívesebben megtéptem volna azt a szőke póthaját, de hééé... én hercegnő vagyok..vagyis Louis szerint.
-Megyek, látom elvagytok. -mondtam egy nagyot nyelve, ám Harry is végre megszólalt.
-Várj, én is megyek. -mondta nekem, majd Clare felé fordult. -Nem akarom hogy egyedül menjen haza, még a végén eltévedne. Majd hívlak. -mondta neki,és csókot lehelt ajkaira. Nekem egyszeribe felfordult a gyomrom..gyorsan el is fordultam és a köveket rugdostam.
-Indulhatunk? -lépett mellém. Én csak bólogattam, és még mindig a földre szegeztem tekintetem. Tíz perc gyaloglás, és néma csönd után végre hozzám szólt.
-Akkor most már elárulod, hogy miért jöttél utánam?
-Mondtam..csak aggódtunk. -hazudtam. -De látom jól el voltál..Liamnek igaza volt.-Az utolsó mondatot suttogtam-.
-Miben volt igaza? -kérdezte döbbenten, és megállított.
-Abban, hogy vigyáznom kell veled. Hamar kiszeretsz az emberekből, és hamar beleszeretsz emberekbe.
-Te neked most mi bajod? 1hónapig könyörögtem, hogy adj egy esélyt, de te olyan makacs vagy. És mikor úgy döntök feladom, akkor te azt akarod mondani hogy..-Nem hagytam hogy befejezze.
-Nem akartam én semmit mondani, csak...-itt elnémultam.
-Csak?
-Csak szeretlek. Mindig is szerettelek. -böktem ki
-Te most szórakozol velem? -teniszlabda méretű szemekkel bámult rám.
-Nem Harry..nem. -magamat se értem, és így nem ment volna..meg neked itt van Carla is. Jobb lesz, ha elfelejtjük egymást. -mondtam, szinte már sírva és gyorsabb tempóba elsétáltam.
-De én is szeretlek! -kiabálta utánam. Legszívesebben vissza kiabáltam volna, hogy : Akkor miért csókoltad meg azt a lányt? de nem..inkább ráhagytam.

~*~

-Harry? -kérdezték a többiek mikor beléptem.
-Mindjárt jön. -mormoltam, és leültem a kanapéra, majd elkezdtem nyomogatni a tv kapcsolón a gombokat.
-Mit csinálsz? Ideges vagy? -kérdezte Zayn.
-Kicsit, de most felmegyek és átöltözök. -mondtam, egy műmosolyt magamra erőltetve, és felmentem.
-Pedig nekem tetszett ez a gatya.. -hallottam hátam mögül.. azt hiszem Niall volt. Erre halványan elmosolyodtam.

*Harry szemszöge*

-Na mi volt? Azt hittem kézen fogva fogtok hazajönni. -szólt hozzám Louis ,mikor megjöttem.
Clarel voltam, és észrevett.
-Clarel? -kérdezték kórusba.
-Meg kért hogy találkozzunk , de én nem  szeretem. Megbeszéltem vele hogy vége.
-Akkor miért volt így kiakadva Nicole?
-Mert megcsókoltam..De nem akartam, csak megláttam Nicolt és lehet féltékennyé akartam tenni. -mondtam, és már saját magamtól undorodtam.
-De már bánom.. -mondtam teljesen őszintén.
-Tehát hazudtál, kihasználtál, és féltékennyé akartál tenni? És még csodálkozol ,ha nem bízok meg benned? -kérdezte szipogva a lépcső tetején állva, az a lány akit ha meglátok, összeszorul a torkom, és ezer meg ezer pillangó repül a hasamba.
-Sajnálom!
-Ne engem sajnálj, hanem Claret akiben hiú reményeket keltettél..Gratulálok! Remélem büszke vagy magadra!
Várj!-mondtam neki, és  szobájába azóta berohanó lány után mentem.
-Nicole! -dörömböltem ajtaján.
-Hagyjál. -hallottam az ajtó mögül kiszűrődő hangját.
-Akkor "betörők". -mondtam, és az ajtót tönkre téve bementem.
-Mit akarsz? -kérdezte, és közbe ruháit pakolta be bőröndjeibe.
-Hidd el hogy szeretlek, és kérlek ne menj el! 
-Tudom..tudom Harry hogy szeretsz, de félek hogy ez nem elég. -mondta, és felém fordult.
-De igen is elég..-mondtam, és megfogtam kezeit majd magamhoz húztam. 

*Nicole szemszöge*

-Erősen magához húzott, és  a szívem gyorsabban vert mikor megéreztem édeskés illatát.
-Harry..én nem tudok rád haragudni. -mondtam, és mélyen szemébe néztem.
-Nem kezdhetjük újra? -kérdezte félve a válaszomtól. Én csak néztem, és halványan elmosolyodtam, majd össze kulcsoltam kezeinket.
-Ez igent jelent? -kérdezte, és reménnyel teli mosollyal rám nézett. 
-Szerinted? Még Louis is rá jött volna..-mondtam kicsit gúnyosan, majd megcsókoltam.
Éreztétek már azt, amikor hozzá bújsz ahhoz az emberhez akihez eddig nem mertél, mert esetleg túl makacs és önfejű voltál ahhoz, hogy bevalld, hogy mindenki másnak igaza volt, hogy te igenis őt szereted? Én már nem bírtam tovább egy megjátszott színdarabba élni, ahol titkoltam szerelmemet Harry iránt..Eddig a napig bírtam, és nem tovább..