~8.rész~

Műmosoly.

Sziasztok!
Itt lenne az új rész!:) 20 "tetsziket" kaptam aminek nagyon-nagyon örülök! ♥
Következőt 19 "tetszik" után hozom. Kint vannak a képek!:)

Jó olvasást! ♥

-Na akkor megcsinálod nekem a pattogatott kukoricát? -nézett rám Louis, kölyök kutya szemekkel.
-Nem hiszem el, hogy nem vagy képes berakni a mikróba 2 percre..-forgattam meg szemeimet.
-Nem, mert ha én csinálom akkor elég..
-De ha 2 percre rakod akkor..
-De Nicole!!!! -nyávogott és ugrált.
-Ohh Istenem, hol az a kukorica? -kérdeztem, és kezemet felemelve vártam hogy oda adja.
-Köszi..-mondta, és kezembe nyomva megpuszilta az arcom.
Miután 2 percre beraktam a mikroba, Louist leültettem a nappaliba.
-Csukd be a szemed! -suttogta valaki fülembe a hátam mögül mikor visszaértem, és kezét szemeimre helyezte.
-Semmi értelme becsukni, ha kinyomod a szemem. -nevettem.
-De így izgibb! -akaratoskodott.
-Jó-jó..becsukom. -így is tettem, és csak azt éreztem hogy a nyakamnál matat.
-Kinyithatod. -mondta, és szembe fordított engem magával. Én a nyakamba logó nyaklánchoz kaptam.
-Ez gyönyörű..-mondtam, és az ezüst,szív alakú ékszert bámultam, aminek elejére a nevem volt gravírozva, a hátuljára pedig ez a felirat:" More Than Just Friends♥"...amikor elolvastam, halkan felnevettem és ajkamba haraptam.
- Ez a szöveg nagyon találó, és illik az elmúlt hónapra.-mondtam, és a szintén nevető Harryre néztem.
-Örülök hogy tetszik..-mondta, és közelebb lépett. Leheletét éreztem a bőrömön. Egy nagyot nyeltem, senki nem tudott ennyire zavarba hozni. Végig simította hátamat, majd derekamnál megakadt az egyik keze, a másikkal meg az államnál fogva húzott közelebb.Kezemből kicsúszott a nyakék..persze nem esett le, mert nyakamba volt akasztva.Csak kicsit bungee jumpingozott. Bele túrtam hajába, és fejét közelebb húztam. Homlokát enyémnek támasztotta. Mikor ajkaink összeértek, valami megint megzavart..a mikro pittyegése..ohh az a hülye kukorica. Hirtelen eltávolodtunk egymástól. Akkor viszont volt nagyobb gondunk is..még pedig, hogy Louis és Megan a konyhapulton könyökölve, végig nézte rövid kis jelenetünket.Még nem tudták hogy együtt vagyunk.Na most magyarázkodhatunk..
-Én megmondtam! -tapsikolt Megan, majd nyakamba borult...
-Szerintem most mesélhetnétek..-kacsintott Louis, majd a pattogatott kukoricát kiszórta egy tálba, és leült az asztalhoz..
-Majd Harry elmeséli...-mondtam, és egy ürügyet kitalálva ráhárítottam a feladott..
-Miért nem te?-kérdezte Megan, karba tett kézzel.
-Mert én ..én megyek el..
-Én se tudom, mert én Nicolal megyek el.- bújt ki a feladat alól Harry.
-Tényleg? -néztem rá huncutan..
-Igen. -mondta, és kezemet megfogva már ki is rohant velem az ajtón..de még azt láttam, hogy Louis és Megan értetlenül kapkodták fejüket.
-Na várj hová is megyünk? -fékeztem le az ajtó előtt.
-Nem tudom..például a parkba. -jelent meg a villanykörte feje fölött.
-Abba a parkba nem nagyon szeretnék vissza menni.. -húztam oldalra a szám ,és végül neki is leesett,hogy mi bajom "AZZAL" a parkkal...
-Akkor menjünk le a partra..- mosolygott rám, és kezemet ismét megfogva elkezdett futni velem.


*Liam szemszöge*


-Szóval ha visszajönnek, ki akarjátok faggatni őket, és ehhez mindenki kell? -néztem furcsán Louisra
-Pontosan. -mondta ördögi mosollyal.
-Te nem vagy normális..-legyintettem, és mentem volna ki a nappaliból, amikor Megan elém ugrott egy ka...Kanállal?
-Csak kanalat ne!!! -visítottam.
-De,de..és még több lesz ha nem segítesz..-mosolygott, de sokkal ördögibben mint Louis.
-Na segítesz? -kérdezte Louis fenyegetően.
-Ezt még megbánjátok...-ők örömükbe összepacsiztak.
-Na rá vettétek? -lépett be Niall
-Te is benne vagy? -meredtem rá.
-Az úgy volt... hogy...
-Ez lényegtelen. Most fontosabb dolgunk van. -vágott közbe Louis.
-Még pedig hogy eltervezzük, hogyan is faggassuk ki őket..-folytatta Megan.
-Te és Liam beszéltek Nicolal..bennetek bízik meg a legjobban. -mutatott Meganre és rám, Louis.
-Téged tekint bátyának!. -mondtam.
-De nekem Harryvel kell beszélnem, és ne szólj közbe..-csittegett le.
-Jó, akkor te beszélsz Harryvel és még Niall. -fejezte be ismét Megan.
-De miért kell velük beszélni, ha látszik hogy együtt vannak ? -kérdeztem, mert ezt az egészet nem értettem.
-Azért mert azt akarjuk, hogy ez így is maradjon...és mert unatkozunk! Olyan buta vagy Liam! -vágott hozzám egy kukorica szemet...és ezt pont ő mondja.
-Jó, de most felhívom Daniellet, mert holnap jön. -mondtam beletörődve a dologba, hogy hülyékkel vagyok körülvéve.


~*~


-Elmondjuk a többieknek? -kérdeztem Harry ölébe ülve,vagyis előtte ültem és rádőltem. Ő állát, fejem tetejére támasztotta.
-Nem tudom. -mondta, és nyakamat csókolgatta, szerintem nem is érdekelte ebben a pillanatba őt senki más, csak velem foglalkozott.
-Figyelsz te egyáltalán rám? -kérdeztem mosolyogva, és fejemmel felnéztem rá.
-ühüm..-dünnyögte, és megcsókolt.
-Aha..azt látom. -mosolyodtam el, és még jobban hozzá bújtam.
Ott ültünk a homokba. Néha a tenger víz, a lábunkat simogatta. A nap lemenőbe volt. Csak én, és ő..Nem kell, soha ennél több.
-El kéne menni anyuhoz. Nagyon örülne neki. -motyogtam.
-Ha hazamegyünk innen, én szívesen elmegyek veled. -simította végig a kezemet.
-Én most akarok! -hisztiztem.
-De egy és fél órás az út, és már fél hét van.
-Mi szoktunk vacsorázni is..-nevettem fel.
-Anyudnak nem lenne baj? -kérdezte.
-Mindjárt megtudjuk. -mondtam, és telefonomat elővéve már tárcsáztam is.
-Szia kincsem, végre hívtál! -szólt bele anyu.
-Szia..igazából csak megakartam kérdezni, mi lenne ha ma haza mennék vacsira, és ott aludnánk?
-Remek ötlet! De mi ez a többes szám? 
-Hát, mert nem egyedül mennék.-itt Harryre néztem.
-Megan is jön? -kérdezte boldogan.
-Nem egészen.. Én Harryre gondoltam. -mondtam félve.
-ÁÁÁÁÁ - sikított, és én 2 méterre eltoltam fülemtől a telefont.
-Jól vagy? -kérdeztem komolyan, azt hittem valami baj van.
-Nem dehogy, csak örülök hogy megjött az eszed! Megyek főzni, most sietnem kell, és jól döntöttél! -hadarta, és letette a telefont. Én elmosolyodtam, hogy milyen "őrült" anyukám van.
-Mehetünk! -üvöltöttem boldogan, és körbe-körbe ugráltam..de Harry mással volt elfoglalva.
-Te meg mit csinálsz? nevettem.
-Megtámadott ez a hülye méh... -nyafogott, és bebújt mögém.
-Túl édes vagy. -mosolyodtam el.
-Van benne valami..
-És milyen szerény. -viccelődtem.-De gyere, mert fél óra múlva indulnunk kéne. -kacsintottam
-Megengedte hogy én is menjek?
-Ugye milyen jó fej anyum van?..és még ott is alkudhatsz. -mondtam mosolyogva.
-Imádlak! -mondta, és lábam alá nyúlva felkapott, majd a ház felé vette az irányt.
Kézen fogva ballagtunk be a házba.
-Azt hiszem Louis,nem kell a tervünk ahhoz hogy rá jöjjünk..szeretik egymást. -suttogta Meg Louisnak..vagyis szerinte, mert még mi is meghallottuk, és halkan felnevettünk.
-Milyen terv? -kérdezte Harry sármos mosollyal.
-Semmi..-mondta Megan, és nagy szemekkel a többiekre nézett. Jelezve, hogy "nem volt semmi tervük".
-Jó mindegy is. Nekünk mennünk kell. Ma anyánál vacsorázunk. -mondtam, hatalmas mosollyal.
-Mentek Katehez, és engem nem is visztek? -biggyesztette le ajkát Megan. Neki anyum olyan volt, mint a pótanyukája.
-Bocsii, de ma bemutatom Harryt anyunak. -mondtam boci szemmel, hátha megenyhül.
-Jó, de csak mert annyira aranyosak vagytok együtt. -mondta, és mint a 70 éves nagyik, meg szorongatta a pofa zacskóinkat nekem és Harrynek.
-djó dhő moszt medünk paholni mehrt inhdulnuk köll. -próbáltam minél érthetőbben mondani, de nehéz volt úgy, hogy közbe az arcomat "csipkedte", de így is megértették.
-Mikor jöttök vissza? -kérdezte, talán az egyetlen értelmes ember Liam. Igen ő volt az egyetlen. Állapítottam meg, mikor körbe néztem a társaságon. Niall csokival tömte a fejét, és olyan volt mint egy mókus aki raktároz. Louis a plüss répáját szorongatta, Megan minket pesztrált... és Zayn..Zayn meg a haját állítgatta, mert pár tincs nem úgy állt, ahogy kellett volna.
-Holnap délután. -mondtam, és  Harryvel már a lépcsőn voltunk.


~*~


-Akkor holnap jövünk, és legyetek jók! És Louis, akkor 2 percre kell berakni a mikróba, de meg kell nyomi a zöld gombot! -mondtam, és kis bőröndömet megfogtam.
-Ez bonyolult! De várj, azért had adjak én is egy tanácsot:Védekezzetek! -mondta, kaján mosollyal Louis. Látom megint vicces kedvébe van.
-Te meg tanulj meg főzni! -kacsintottam rá.
-Ez gonosz volt. -mondta durcázva.
-Csak Louisos..-mondtam, és arcon pusziltam.
-Na, de legyetek jók! -mondtam, és mosolyogva kiléptem a bejárati ajtón. Kintről hallottam, hogy Louis és Megan elüvölti magát : "Párna csata"...ezek olyan hülyék, és én annyira imádom őket. Odalépkedtem a fekete kocsihoz, és beültem Harry mellé.
-Már húsz perce várok rád! -tetette a durcást.
-Elkellet magyaráznom Louisnak, hogy hogyan kell csinálni a popcornt. -forgattam meg szemeim, és halkan felnevettem.
-Nem gondolod, hogy ezért valami kapnom kéne?
-Hmm például ezt? -kérdeztem, és lágyan megcsókoltam.
-Például. És Így már sokkal jobb. -mosolygott, és beindította a kocsit. Nem sokkal később megszólalt a telefonom is.
-Ki az, a fiúk? Ilyen hamar gondjuk akadt? -érdeklődött Harry.
-Nem...Anya az. -mondtam, és felvettem.
-Szia! Már elindultunk. -mondtam, és bár ő nem látta, de mosolyogtam.
-Van egy kis baj..-kezdett bele.
-Milyen baj? Van valami baj a babával?? -kérdeztem aggódva.
-Apád holnap meg akar téged látogatni... -mondta. Éreztem hangján, hogy sír.
-Mi? Miért? -dadogtam, és könnyek gyűltek szemembe.Meg akar látogatni ilyen sok idő után?
-Azt  mondta hiányzol neki, és szeretné ha oda költöznél hozzá....-már biztos voltam hogy sír.
-Az felejtse el! Anya, kérlek ne sírj ..minden rendben lesz! Én nem foglak elhagyni, ígérem..-csuklott el a hangom, mire Harry rám nézett, de én megnyugtattam. Miért fáj ennyire, ha apáról beszélek? 17 éven át ő volt a példaképem, olyan akartam lenni mint ő..de neki a családja nemvolt elég.
-Tudom mennyire hiányzik, nem akarom hogy azért maradj itt mert sajnálsz..
-Nem anya..nem hiányzik. Ha neki, nem hiányzik a családja akkor.. -itt nem bírtam folytatni. -És ne jöjjön nekem olyannal, hogy hiányzok amikor már hónapok óta, egy sms-t nem volt képes írni..-sírtam, mire Harry megfogta a kezemet.
-Nicole, csak szólni akartam, de nem akarom hogy az estét elrontsa az apád..-mondta, és néha el-el csuklott a hangja.
-Nem fogja!-mondtam, és letöröltem a könnyeimet.
-Minden oké? -kérdezte aggódva Harry. Én csak bológattam.
-Reméltem hogy ezt mondod..most megyek, mert mindjárt itt lesztek. -szólalt meg ismét anya,kis örömöt lehetett felfedezni hangjába.
-Oké,Szia. -mondtam, és letettem.
-Apád? -kérdezte Harry. Én csak bológattam.
-De héé, nem rontja el az esténket! -mondtam Harrynek, (aki kicsit ideges volt, hogy így kell látnia) egy műmosoly kíséretében..reméltem, hogy soha többé nem kell mosolyt erőltetnem,de apa miatt még ezt is kellet, hogy megnyugtassam a szeretteimet.-Én soha se foglak elhagyni...-suttogta, és ismét megfogta a kezemet.
-Ő is ezt mondta..-motyogtam, és egy könnycsepp gördült le az arcomon.