Prológus:)

Ismét egy eső csepp gördül le az ablakon.Csak ültem az ablakomnál és bámultam ki a fejemből,amikor egy fekete kocsi parkolt le a ház előtt. Hasonlított apáéhoz ,de tudtam sajnos ez nem ő....Nem lehet ő. Nem fogok hiú ábrándokat kergetni, hogy egyszer majd visszajön hozzám és anyához..nem.Itt hagyott minket.Soha sem fogom neki megbocsátani, hogy egyik napról a másikra szó nélkül eltűnt..SOHA.Megleszünk nélküle is. Éreztem hogy arcomon egy könnycsepp gördült végig.Mikor meguntam a szobámba kuksolást, lementem a földszintre anyuhoz.
-Jól vagy? -érdeklődtem állapotáról, majd egyre gömbölyödőbb hasára pillantottam.
-Igen..bár abba hagyhatná a rugdosást.-mosolygott rám. Én nem tudtam mosolyogni..ha a babára gondoltam egyből apa jutott eszembe, hogy képes volt ilyenkor itthagyni minket.Már nem csak rólam és anyáról volt szó...nem..itt már arról a kis csöppségről is, aki anya hasában pihent.
-Minden rendben lesz .-nyugtatott meg anya és végig simította a hajam.Mint ha olvasna a gondolataimban.
-Tudom anya..-mosolyogtam rá.-Tudom...