~13.rész~

"Pocsék barátnő"

Sziasztok!
Itt a kövi rész:)Nem a legjobb, de be kell vezetni a dolgokat ;) Nagyon örülök a sok-sok kominak♥ Nem is beszélek többet.../kövi 22 tetszik, vagy 12 komi/

Jó olvasást!

-Mi lesz ha Danielle nem fog bírni? -kérdeztem, mikor leparkoltunk a nyaraló elé. Harry megforgatta a szemeit, és egy nagyot sóhajtva felém fordult..persze, csak miután behúzta a kéziféket.
-Már miért ne bírna? -húzta fel a szemöldökét.
-Mit tudom én? Például, ha egyszerűen csak nem leszek neki szimpatikus...akkor mi lesz?
-Mindjárt kiderül.. -mondta, és a ház fele bámult. Lassan oda fordítottam fejemet, és mindenki ránk várt. Sőt, Danielle széles mosollyal arcán megindult az autó felé. Jaj. Mikor éreztem, hogy nincs visszaút, és ki kell szállnom bátorságot merítve léptem ki az autóból.
-Szia! Végre találkoztunk! -ölelt át Daniell. Én is meglepődtem, milyen közvetlen.
-Ó! Igen, én is örülök. -mondtam, bár szerintem nem olyan izgatottan mint ő, de most ez nem baj.
-Gyere, a többiek már várnak! -ragadta meg a karomat. Visszanéztem Harryre, hogy nem kell-e a segítség. Erre csak megrázta a fejét, olyan "menj csak és barátkozzatok össze" típusban.
Daniellel a ház felé igyekeztünk ahol a többiek vártak. Szegény Harry cipelheti a cuccunkat. De nem tudtam mit tenni, Dani egyszerűen elragadott.
-Nicole! -üvöltött Louis, és olyan szorosan ölelt magához, hogy eszembe jutott Brooklyn..szegény! Nem tudtam, hogy ennyire fáj ha valaki összeprésel.
-Én is örülök. -mondtam levegő után kapkodva, azonban a többiek sorra jöttek megölelni.
-Milyen volt otthon? -kérdezte Niall, és azt hiszem éppen valamit rágcsált....igen. Gumicukrot.
-Ha nem nézzünk pár dolgot, akkor nagyon jó. -hajtottam le a fejemet. Elgondolkoztam, hogy csak két napra mentem haza, és még is mennyi minden történt...ez ijesztő.
-Mi történt? -érdeklődött Zayn, és mivel én nem tudok jól hazudni, nyeltem egy nagyot. Imádkoztam, hogy történjen valami. Valami, ami miatt most ezt a kérdést ki tudom kerülni. Pont Harry szólalt meg a hátunk mögül, amiért most irtó hálás voltam neki.
-Köszi a segítséget! -mondta Harry mellénk érve, mire a négy fú négy irányba nézett, de véletlenül sem Harry felé. Volt aki elkezdett fütyörészni...hát nem pont a legjobb elterelő hadművelet arra, hogy miért nem segítettek.  Csak legyintett egyet, és a meleg elől bementünk a házba, ahol kellemes idő volt.
-Mi ki csomagolunk! -mondtam, és Harry kezét megfogva a szobánkba mentünk. Belépve jöttem rá, hogy igen is hiányzott. Sok emlék köt ide most már. A Harryvel való veszekedések, vagy amikor összejöttünk. Ahogy ezek a gondolatok átsuhantak az agyamon, a szám mosolyra görbült.
-Igazából nem is kell annyit pakolni, mert nem vittünk sok cuccot. -mondtam, és a kistáskámat amibe a ruhát vittem, ledobtam az ágyra.
-Tudom, de valamit mondanom kellet. -lépett oda hozzám, és derekam köré fonta kezét.
-Szeretlek. -mondta, és én akarva, akaratlanul elröhögtem magam. Szegény kérdően nézett rám. Ügyes vagy Nicole, tönkre tettél egy felettébb romantikus pillanatot.
-Most mi az?
-Bocsi, csak ezt nem tudtad volna előttük mondani? -kérdeztem mosolyogva, és akkor egy pillanatra elgondolkoztam.
-Hééé! Te nem mered mások előtt kimondani nekem, hogy szeretsz? -bújtam ki karjaiból, a hisztis barátnő szerepét játszva.
-Te is tudod, hogy ez hülyeség! -mondta, azonban túl jól játszottam a szerepem, (nem hiába akarok színésznő lenni) és a lépcsőhöz rohant. Én is utána mentem, hogy vajon mi a terve.
- SZERELMES VAGYOK NICOLEBA!!! -ordította, és az egész ház zengett. Nem bírtam tovább a szerepemet játszani, és elröhögtem magamat.
-Tudjuk...egy hónapig rágtad a fülem, hogy hogyan szerezd meg! -üvöltötte vissza Louis. Harry totál piros lett, és arcomon egy olyan büszke mosoly terült szét, hogy a híres tini sztár mennyit sóvárgott utánam. Oké, ez így elég gonoszul hangzik....
-Én is szeretlek. -suttogtam, és leültem az ágyra. Az eddig lépcsőnél álldogáló Harry, (még mindig rákvörösen) megindult felém. Ajjaj! Semmi jó nem sül ki abból, ha én, egy ágy, és Harry van a dologba.
Sunyi mosollyal arcán megindult felém, és én akaratlanul is, de felálltam. Ismét ellenhálhatatlanul közel volt. Azok a hülye gyönyörű szemei, megint megbabonáztak.
-Te csak suttogva merted ki mondani?...-suttogta, és engem kínzott. Szomjaztam csókjára, mint egy szerencsétlen virág aki a szárazság után, egy csepp vízért fohászkodik. Élvezte a helyzetet. Tekintetem szeme, és szája között ingázott. Csak mereven állt előttem, és láttam azt a csintalan mosolyt a szája szélén.
-Mert így is tudja mindenki, hogy szeretlek. -nyögtem ki, és nyeltem egy nagyot. Nem bírom ezt a Harry féle játékot. Örömét leli benne, hogy látja ahogy meghalok egy csókjáért. Nem, ezt te nem fogod velem játszani. Egy határozott mozdulattal közelebb húztam fejét, és vadul megcsókoltam. Nem habozott. Keze megindult a derekam felé, sőt még lejjebb is....Halványan belemosolyodtam a csókba, és ő is. Hirtelen elhúzódtam, és  lehajtottam a fejem. Na most szenvedj egy kicsit te..gondoltam magamban,és ő kérő tekintettel bámult. Szemeivel azt suttogta: "Ne kínozz"
-Élvezed, hogy kínzol ?
-Bevallom, egy kicsit igen. -bólogattam hatalmas mosollyal. Értelmes "beszélgetésünket" Louis zavarta meg.
-Nicole, majd beszélhetnénk egy kicsit? -lépett be Louis, a játékunkat megszakítva. Komolynak tűnt ...túl komolynak.
-Persze...
-Már itt se vagyok. -Emelte fel a kezét Harry, és kifelé tartott. Az ajtóban azonban megállt, és visszafordult.-Ezt még folytatjuk. -emelte fel mutatóujját, és Louis értelmetlenül bámult utána.
-Meg zavartam valamit?
-Nem dehogy..így jobb is. -nevettem fel halkan
-Tényleg visszajövök, ha zavarok. -vakarta meg a fejét.
-Jaj! Gyere már! -mondtam, és kezénél fogva húztam be az ajtóból. -Mit akartál mondani? -ültettem le magam mellé.
-Inkább kérdezni akartam...-na, ez nem kezdődik jól. -Mi volt otthon? Nem arra vagyok kíváncsi, hogy mit csináltatok.... hanem, hogy miért viselkedtél olyan furcsán amikor megkérdezte Zayn?...ne mond, hogy semmi.
-Miért ismersz ilyen piszkosul? -hagyta el egy halk nevetés a számat.
-Szóval, mi a  baj?. Kérdezte...kérdezte, és én elmeséltem. Elmondtam neki apát, és hogy anya mennyire nem viseli jól. Juliat kihagytam. Pedig igazán ő volt annak az oka, hogy annyira rosszul éreztem magam. De erről senki nem tudhatott. Miután végighallgatott csak némán átölelt, és ez több volt minden szónál. Nem, nem sírtam...apa miatt már nem tudtam.
-És mi volt itt? Mesélj.. -kérdeztem, de sokkal halkabban mint ahogy normálisan beszélek. Még kicsit visszakel térnem magamhoz... ismét.
-Unalmas volt nélkületek.  Megan, és Niall összemelegedett aztán utána mégse...tök kiszámíthatatlanok. -forgatta meg a szemeit. Raktároztam agyamba a dolgokat, de megakadtam egy szónál.."Megan"
-Basszus! Megan! Hol van?...nem láttam, sőt fel se tűnt hogy nincs itt. Milyen barátnő vagyok? -kérdeztem, és hirtelen felpattantam. Louis szemével követett, és csak szemöldökét felhúzva hallgatott. Hozzá szokott az ilyen  kitöréseimhez.
-Nyugi, Megan még él csak elment sétálni..nagyon fura volt..-mikor ezt kimondta, a fejemhez csaptam.
-A francba! Mondtam Liamnek, hogy figyeljen rá, mert olyat fog csinálni amit később megbánna! -Már egy cseppet sem voltam nyugodt. -Louis utána kell mennem! Mond meg a többieknek, hogy mindjárt jövök.-hadartam, és telefonom megragadva már le is futottam a lépcsőn. Éreztem, hogy kérdő tekintetek suhannak át rajtam.
-Hova mész?
-Harry most ne! -ordítottam, és becsaptam magam mögött az ajtót. Elengedtem a kérdéseket a fülem mellett. Rohantam..nem tudtam hova, csak rohantam. Azt hiszem a park volt a célom. Hogy lehettem ilyen rossz barátnő? Egyből haza kellet volna jönnöm. Tudtam, hogy Magen Clare miatt megint ki fog borulni..nem fogja fel, hogy nem az ő hibája...pocsék barátnő vagyok..Húsz perce sétáltam, amikor megláttam egy padra roskadva a szőke hajú lányt.
-MEGAN! -kiabáltam, és annyira örültem annak, hogy nincs semmi baja. -MEGAN!
-Nicole?!?
-Végre...-futottam oda hozzá, és jó szorosan átöleltem. -Jól vagy?
-Csak egyedül akartam lenni..De, így már sokkal jobb...Jó hogy újra itt vagy!
-Figyelj Megan...tudom, hogy magadat okolod, de...
-Nicole! Nyugi..már kezdem felfogni, és feldolgozni. El mondunk mindent a többieknek, mert már mindenki sejt valamit. Elmondjuk apukád és Cassit is...mindent! Utána sokkal könnyebb lesz minden. Oké?-meredt az ég felé. Ezt hallva kicsit megnyugodtam...mármint, hogy ő is azt akarja, hogy tisztalappal kezdjünk mindent.
-Rendben. -mosolyogtam. -Menjünk..a többiek már várnak..-húztam fel, és kezét megfogva indultunk vissza.
-Képzeld kivel találkoztam! -néztem rá nagy szemekkel..-Brooklynnal.
-BROOKLYNNAL? -sikítozott, és ugrált.
-Igen -nevettem..-Úgy volt, hogy....-kezdtem bele, és meséltem egész úton neki, hogy mi is volt otthon....




-Végre hogy megjöttetek..Jól vagytok? -rohant oda Harry...
-Aranyos hogy így aggódsz, de felesleges. -mondtam, és megpusziltam.
-Nem is értem miért, miután leordítottad a fejem...
-Majd este mindent megmagyarázunk..-sóhajtottam
-Brooklyn? -vékonyodott el a mellettem álló Megan hangja.
-Mi van Brooklynnal? Igen majd jön... -mondtam, de még mindig Harry szemébe néztem, majd elmosolyodott...mi folyik itt?
-De azt mondtad csak a hét végén...BROOKLYN. -ordította, és lemeredve néztem ahogyan odarohan a megszeppent lányhoz.
-Brooklyn?!? -kérdeztem fájdalmasan magas hangon. -Brooklyn! -nem bírtam, én is odarohantam, és hárman öleltük egymást... na meg ugráltunk, "rikácsoltunk". -Hogy kerülsz ide?
-Anya rám parancsolt, hogy muszáj ma eljönnöm miután elvittem, és hát nem tudtam nemet mondani.
-Hova kellet elvinned? -hajolt el kicsit Megan...-na azt hiszem ma sokat kell majd mesélnünk neki...
-Csak.... -nézett rám Brooke, és szemével kérlelt, hogy én is hallgassak.
-Csak elkellet vinnie a boltba..tudod Julia nem tud vezetni. -magyaráztam ki Brooklynt.
-ELEANOR! -zavart meg minket egy magas hang. Hirtelen mindenki a füléhez kapott. Én csak annyit láttam, hogy Louis kicsapja az ajtót, és egy kocsi felé rohan...
-Mi az? -fordultam értetlenül Harry felé.
-Nő uralom....