~14.rész~

Csak is téged...

Sziasztok!:)
Szóval ritkábban hozok részt mostanában. Ez azért van, mert nem mindig érek rá, ott vannak azok a hülye kötelező olvasmányok.
 (5 !-.-) És ott van a nyári házi feladat. Igen nekünk ilyen is van...
Bocsi, de igyekszem, és remélem nem haragszotok :)
Akkor itt lenne az új rész!/Kövi 24 tetszik/

Jó olvasást!:) 

-Sziasztok! -lépett be Eleanor, belecsöppenve kis közösségünkbe. A többiek egyszerre üvöltöttek valami köszönöm félét...bár nem tudom, hogy Niall "hoztál gumicukrot?"kérdése annak számít-e...
-Nicole?. -lépett oda hozzám kíváncsi tekintetével, és engem méregetett. Nem tudtam, hogy azért, hogy felmérjen mennyi veszélyt jelentek neki..oké ez nem tűnt túl valószínűnek. Vagy még sose látott képeken se, és így rögzítette az arcomat a fejébe.
-Igen. -feleltem hatalmas mosollyal arcomon. Nagyon szimpatikus volt Eleanor...jó ezen nem kéne csodálkoznom, hiszen Louis barátnőjéről beszélünk.
-Örülök, hogy megismerhetlek, és titeket is. -fordult Megan, és Brooke felé, akik az arcukra fagyott mosollyal próbálták fel dolgozni a dolgokat. Ez inkább Brooklynnak volt nehéz, első számú directionersége miatt.
-Mi is. -válaszoltuk Megannel egyszerre, de Brooke ugyan úgy állt, mosollyal az arcán, és Megan kezét szorongatta. Miután Eleanor, Louisal nyomában felment kipakolni, Brooklynnak tíz perc kellet mire fel fogott mindent. Azon kívül hogy sikongatva ugrált, és körbe járkált autó grammot kérve ..hááát...fogjuk rá, hogy jól fogadta.
-Irány a tengerpart! -üvöltötte Eleanor a lépcső alján állva. Mikor tekintetem átsuhant rajta, az önbizalmam nullára csökkent...Oké, tudtam hogy modell, és hogy gyönyörű, de az a test ..
-Holnaptól diéta! -suttogtam Megannek, aki csak legintett egyet. Danielle kapcsolt először:
-Haho! Ha mindenki itt áll, akkor sose fogunk leérni.
-Oké mi készülődünk! -mondtam, és megfogtam két barátnőm kezét, majd a szobánk vele ráncigáltam őket.
-Eleanor itt van a házban. Itt vannak a fiúk. Zayn rám mosolygott, és most együtt megyünk fürödni..oké Brooke nyugi..-suttogta magának barátnőm, mire mi elégé furcsán néztünk rá.
-Jól vagy?
-Megan ezt komolyan kérdezed? Itt vagyok...érted? Itt! -emelte fel hangját, és örömében tapsikolt. Én csak a fejemet fogva, inkább elkezdtem készülődni.


-Na mehetünk? -léptem ki a fürdőből, de persze a törölközőt gondosan magam köré csavartam. Le sem veszem amíg Eleanor a közelembe lesz. Azonban lelkesedésem alábbhagyott, mert Megan valamiért sírt.
-Mi a baj?
-Elmondtam neki anyut...-mormolta Brooke, aki ugyan csak a könnyeivel küszködött.
-Én..én annyira saj-sajnálom. -szipogta Megan. Na jó most azonnal tennem kellet valamit, mert bármikor bejöhetnek értünk, és ha látják hogy Megan, sír akkor mindent el kell mondanunk nekik. De akkor meg Brooklyn sírna...
-Brooke, beszélhetek kicsit vele?
-Persze, addig átöltözöm. -mondta, és egy nagy sóhaj kíséretében már el is tűnt a fürdőbe.
-Megan! Szerintem sokkal többet tudnál neki azzal segíteni, hogy erős maradsz, és bíztatod!
-Te, hogy tudsz ilyen nyugodt lenni?
-Ez csak a látszat. -húztam egy keserű mosolyt az arcomra. -Ha azt mutatóm, hogy erős vagyok, és hiszek abban, hogy képes meggyógyulni Julia, akkor nagyon sok erőt tudok adni Brookenak.... ami most rá fér. Kérlek, te is próbáld meg!
-De te akkor nem is hiszed, hogy...
-Nem!. -szakítottam félbe, mert tudtam mit akar kérdezni. -Én nem hiszem, hanem tudom, hogy megfog gyógyulni. Most muszáj erősnek maradnunk. -simítottam meg karját, és magamhoz öleltem.
-Rendben..-suttogta fülembe. Majd elhajolva tőlem letörölte könnyeit, és a tükörhöz érve rendbe szedte magát.
-Jöttök? Már rátok várunk tíz perce! -lépett be Harry. Nem írnám le mit éreztem amikor megláttam kigyúrt felső testét, és sármos mosolyát, de a gyomrom összerándult..az tuti..
-Valami baj van? -kérdezte, és az előbb említett mosoly eltűnt az arcáról.
-Majd utánatok megyünk. -mosolyogtam rá, és tudomásul vette, hogy ez a "menj, ez most csajos dolog" mosolyom.
-Okééé. -mondta, és becsukta az ajtót.
Miután mindenki "harci díszben állt" lementünk a lépcsőn. -Óóó..Te hogy, hogy még nem mentél el?
-Még nem voltam kész, és akkor gondoltam megvárlak titeket! -mondta Danielle, és ahogy megpillantottuk fürdőruhában, mind hárman szorosabbra fogtuk a törölközőt magunkon.
 -Nicole, igen holnaptól diéta! -suttogta Meg, és én akaratlanul, de elnevettem magamat.
-Akkor indulhatunk? -nézett ránk Danielle, és nem értette min nevetek. Miután bezártuk az ajtót, a part felé vettük az irányt. A meleg átjárta a testem, és lábujjaimat a homokba fúrtam.
-Au-au ez meleg! -emelgette gyorsan lábát Brooke, akinek túl meleg volt a homok, és úgy nézett ki, mint aki valami furcsa táncot járna.
-Te most kán-kánozol? -kérdezte Megan, és nem tudta abba hagyni a nevetést, Daniellel együtt. Mikor már megsajnáltam Brooklynt, ( minimum két percig élveztük a szerencsétlenkedését) oda dobtam neki a papucsomat, amit még a táska mélyére süllyesztettem.
-Köszönöm! -mondta, és mikor felvette kissé ellazult. -Neked nem forró?
-Nem. Kiélvezem ezt a meleget! Tudod nem mindenki lakhat Los Angelesbe! -kacsintottam rá.
-Ott vannak a lányok! -ordította Niall, és vadul integetett.
-Végre! -sóhajtott egy nagyot Eleanor, mikor oda értünk...megértem. Nem lehetett felemelő érzés, öt őrült fiúval lenni egyedüli lányként. Viszont volt, aki nem volt annyira lelkes.
-Ohh..már ismét nő uralom. -biggyesztette le száját Harry. Én odaérve hozzá megütöttem a táskámmal, csak hogy érezze, szeretve van. Nesze neki nő uralom.
-Héé! Ezért most bejössz velem! -mondta, és lerántotta rólam a törölközőt, majd hátára kapva elindult a tenger felé. Vagy is, futott a tenger felé.
-ÁÁ! Segítség! Kérlek, valaki! Harry basszus rakjál már le! -ordibáltam, sikongattam, ütöttem a hátát, de hiába. A vízbe érve ledobott. Testemet átjárta a hideg víz érzése, és számba éreztem a sós vízet. Miután feltudtam állni, a sokadik próbálkozás után (hülye hullámok) kirohantam, és a törölközőmért nyúltam..vagy is csak akartam, mert eltűnt.
-Harry! Azonnal add ide! Megfagyok! -kiabáltam, és kezemmel hadonásztam. Nem láttam semmit, mert szemembe volt a hajam, és csukott szemmel álltam egyik lábamról a másikra. Halk kuncogás volt a reakció kiborulásomra. Kösz szépen, mindenki! Éppen magamba szövögettem terveket, hogy hogyan tudnék visszavágni nekik, amikor valaki egy törölközött terített a vállamra. Kisöpörtem hajamat a szememből, majd megfordultam. Zayn volt az.
-Köszönöm. -suttogtam, és halvány mosolyra húzódott a szám. Ő csak megvonta a vállát, és megvillantotta hófehér fogsorját.
-Köszönöm Zayn, hogy kilenc emberből te voltál az egyetlen aki segített! -mondtam hangosabban, azonban a többieknek. Remélem értették a célzást. Mindenki gyorsan elkapta a tekintetét rólam, és úgy csinált mint ha ő igen is akart volna segíteni, csak nem tudott. Eleanor úgy csinált mint ha aludna. Niall Brooklynnal beszélgetett, és hirtelen Megan is kapcsolódott hozzájuk. Danielle naptejjel kente Liamet, és "nem akart semmit összetrútyizni"...De a legjobb kifogást Louis volt. Úgy tett, mint aki telefonon beszélgetne valakivel. Csak az volt a bökkenő, hogy nem volt semmi a kezében...érdekes. Na, és a tettes. Csak állt, és felhúzott szemöldökkel, bámult hol engem, hol Zaynt...ez nekem nem tetszik. Miután mindenki leégett, és hulla fáradt volt, összeszedelőzködtünk, és visszafele vettük az irányt.
-Te nem is fürödtél. -léptem oda Harryhez, aki elég nagy léptekkel igyekezett előre. A vízbedobos hülyesége után, egész nap nem beszéltünk.
-Aha..
-Most meg mi bajod? -kérdeztem, és kezemet szét tárva megálltam.
-Nem tudom, de majd biztos jön Zayn, és segít. -fordult vissza gúnyos mosollyal arcán, és meg sem várva a reakciómat tovább haladt. Megsemmisülve álltam, és az agyam csak kattogott, és kattogott.
-Nicole te nem jössz? -állt meg mellettem Zayn.
-De..persze..-suttogtam halkan, és néma csöndben mentünk tovább egymás mellett.

~*~

-Este tíz volt. Mivel mindenki látta, hogy feszültség van köztem, és Harry között békén hagytak minket. A kanapén ültem. Már mindenki a szobájában volt, egyedül én bámultam a tv-t pizsamában, és kakómat szorongattam.
-Mi van királylány? -ült le mellém Louis, és fejét a tv, és köztem kapkodta. -Phineas és Ferb? Ez most komoly? -kerekedett el a szeme.Igen, ő tudta, hogy ha meséket nézek akkor valami nagy baj van velem. -Mesélj.
-Nincs semmi. -mondtam megvonva a vállamat, és beleittam a kakaómba.
-Nicole, meséket nézel! Ez nálad nem normális! Sose szeretted őket. -nézett rám rémült arccal.
-Jó! -nevettem el magam. -Csak Harryt nem értem.
-Igen, néha nehéz megérteni. -töprengett el egy pillanatra. -De miért nem beszélsz vele? Egymáshoz se szóltatok mióta visszajöttünk!
-Mert nem fogok neki könyörögni, hogy mondja el mi baja. Egyszer már kérdeztem. Megvárom míg lenyugszik...Tudod, néha annyira gyerekes és...
-Nicole! -szólt rám Louis, és nagy szemekkel meredt rám.
-Én tök nyugodt vagyok. -mondta egy hang mögülünk. Lesütöttem a szemem, mert tudtam ki van ott.Megfordultam, és meg pillantottam az éppen limonádét készítő Harryt.
-Én most felmegyek. -mondta Louis, és feltápászkodott.
-Louis, ne ...kérlek..-sziszegtem, és bociszemekkel néztem rá.
-Eleanor vár. -kacsintott, és már a lépcső fele igyekezett. Kösz Louis...
-Mit nézünk? -dobta le magát mellém Harry. Lazaságán, hatalmas méretűre nőtt a szemem.
-Mi ütött beléd? -kérdően néztem rá. -Délután még valami bajod volt, most meg úgy csinálsz mint ha semmi se történt volna?
-Nem akarok veszekedni. Csak ennyi. -nézett rám komoly arccal. Már vagy két perce farkas szemet néztünk, amikor elkaptam a fejetem, és értetlenül megcsóváltam.
-Ahj..Kérlek, mond el mi volt a bajod...
-Biztos tudni akarod? -én csak halványan bólogattam, és törökülésbe felé fordultam.
-Féltem, hogy elveszítlek. Féltem, hogy haragszol rám. Féltem, hogy ismét lesz valami köztetek. -itt tudtam, hogy Zaynre gondolt. Lesütöttem a szemem. Legbelül kicsit boldog voltam, hogy ennyire fél hogy elveszíthet, mert ez azt jelenti, hogy tényleg szeret. Mosolyogva fel néztem rá, ő az arcomat fürkészte. Értetlenül bámult rám, tekintetével kérlelt, hogy mondjak már valamit.
-Harry....Én csak is téged szeretlek. -mondtam, és megsimogattam arcát.
-Én meg téged, de szerintem más is...-Ismét düh öntötte el arcát. Igen tudtam, hogy Zaynre gondolt. Nem válaszoltam, csak közelebb hajolva, hosszan megcsókoltam. Ezzel kifejeztem mindent. Azt, hogy megbízhat bennem. Azt, hogy én csak is őt szeretem, és hogy nem állhat közénk semmilyen harmadik személy. Úgy láttam vette az adást.
-Na most már felfogtad, hogy nem érdekel? -nevettem el magam.
-Biztos? -Halványan elmosolyodtam, és arcomat vállába fúrva, átöleltem.
-Biztos...