~9.rész~

Sziasztok!:) Na szóval itt az új rész kicsi késéssel, de sok dolgom volt ..bocsi :|
Következő részt 20 "tetszik" után hozom. De leghamarabb is csak egy hét múlva, mert én táborba megyek.:)
Kint lesz egy új szavazás nem sokára amire várom szavazataitokat!:)
Köszönöm hogy nem csak "tetszikeltek", hanem komiztok is. Talán ennek jobba is örülök, mert ez személyesebb. És ezt nagyon köszönöm♥

Jó olvasást!:)

Mindig a legjobbkor...

-Készen állsz? -kérdeztem az ajtónk előtt állva, és megnyomtam a csengőt.
-Nem mindegy? Már megnyomtad te kis butus..-mondta, és egy csókot lehelt ajkaimra. Az ajtó kinyitódott, és mi zavartan húzódtunk el egymástól.
-Nem kell szégyellni, láttam már sok szerelmes párt csókolózni. -mosolygott az én anyukám.
-Anya..-sziszegtem, és szúrós pillantásokkal illetem.
-Most mi az? Amikor Jayel jártál, akkor is sokszor láttalak titeket, egyet s mást csinálni.. -nézett rám. Én legszívesebben elsüllyedtem volna..ezeket vajon direkt csinálja? Harryre pillantottam, akinek huncut mosoly ült az arcán.
-Na de gyertek be! -szólalt meg ismét anyu.
-Köszönöm hogy egy napra elviselsz. -fordult Harry, a "befogadó"felé.
-Hidd el nekem, hogy szívesen hívtalak. Mindig is reméltem, hogy egyszer ilyen barátja lesz Nicolnak..nem olyan mint Jay.
-Anya légyszíves, ne emlegesd a volt barátaimat. -suttogtam fülébe, amikor megöleltem. Sose szerette Jayt és Kevint. (ők a volt barátaim)
-Na menjünk vacsorázni! -terelte a témát, viszont ez az ötlet Harrynek, és nekem is tetszett.
-Ez jó ötlet, de előtte lepakolunk a szobámba. -mondtam, és elindultam a szobám fele. Harry vette az adást, és utánam jött.
-Lehet úgy is,  hogy én alszok egy matracon.. -kezdtem bele.
-De hogy alszol a matracon! Ha valaki azon fog aludni, akkor az én leszek -mosolygott rám. Én bólintottam, hisz amúgy se volt kedvem, azon a kényelmetlen felfújható ágyon aludni.
-Amúgy, hogy értette anyukád azt az, egyet s mást? -nézett rám ismét azzal a huncut mosolyával, ami miatt én legszívesebben abban a pillanatba letámadtam volna....de nem én rendes kislány vagyok...vagy is egyenlőre.. -Nekem azt mondtad, hogy te...
-Igen az vagyok. -mondtam, mielőtt befejezhette volnam hisz tudtam miről beszél.
 -Anya csak szereti felfújni a dolgokat. Annyi volt, hogy egyszer látta amikor benyúlt a pólóm alá, és az az ő 35 éves fejével ezeket túlkomplikálja.
-35? -kerekedett el Harry szeme. Mondjuk most nem ez volt a lényeg, de még is ez maradt meg neki abból amit mondtam.
-Igen annyi. Tizenhét éves volt amikor engem szült. Én lehet ezért vagyok még..na szóval érted. -hablatyoltam lányos zavaromba. -Nem akarok én is elkövetni, egy akkora hibát mint ő.
-Héé Nicole! Te nem vagy hiba..sőt.. -mosolyodott el, és derekam köré kulcsolta kezét, majd nyakamra lehelt egy apró csókot.
-Hogy szerethettem beléd, ilyen kevés idő alatt? -néztem gyönyörű szemeibe.
-Ahogy én beléd, de azért elég hosszú idő volt mire te be ismerted. -forgatta meg szemeit, és rám mosolygott.
-De megérte várni, nem? -kacsintottam.
-Ez nem kérdés..-mosolygott, és szorosabban magához "láncolt".


~*~


-Ez isteni volt. -bókolt Harry anyának miután megvacsoráztunk.
-Ezért ma én mosogatok. -mosolyogtam anyára, akin látszott hogy fáradt.
-Köszönöm. Jöhettetek volna előbb, mert így nem tudok veletek beszélgetni se.
-Majd holnap, úgy is csak délután indulunk vissza. -mondtam, mire anya kicsit vidámabb lett aztán hirtelen komor lett az arca.
-Mi baj? -néztem rá.
-Holnap jön apád..
-Hát ide biztos hogy nem fog bejönni. -mondtam idegesen, majd összeszedtem a tányérokat amibe Harry is segített.
-Nicole, én nem akarom hogy utáld.
-Nem utálom, csak tudom mi jó nekem... és ő nincs rám jó hatással. -mondtam, és kiviharoztam a mosogatóhoz.
-Én megyek aludni. -jött utánam anya, és egy puszival jó éjszakát kívánt. 
-Mosolyogj. -lépett mögém Harry miután anya elment, és nyakamat csókolgatta mire én akaratlanul is elmosolyodtam.
-Látod megy ez neked. -mondta, mikor egy őszinte mosoly terült szét arcomon.
-Ugye segítesz mosogatni? -néztem rá őzike szemekkel. Nem kellet kétszer kérnem, rögtön mellettem termet  egy szivacsot megragadva.
-Sokkal jössz még nekem. -mormolta, és fél oldalas mosoly jelent meg az arcán.
-Igen? -húztam fel szemöldököm, majd egy hirtelen jött ötletnél vezérelve lelocsoltam vízzel...túl jól sikerült, és az egész pólója elázott.
-Ez nem volt jó ötlet. -motyogta, és ördögi mosollyal nézett rám.
-Mi-mit tervezel? -kérdeztem riadtan. Ő válasz helyett vállára kapott, és elkezdett rohanni velem a szobámba lévő fürdő felé.
-Tegyél le!! -ütöttem hátát..de nem segített. Mintha meg se hallotta volna. Mikor beért a fürdőbe, gyorsan, de annál óvatosabban befektetett a kádba, és a zuhany rózsát megragadva megengedte a vizet, majd elkezdett locsolni.
-Te vadbarom!! Á-Áll-áljj -dadogtam, mert a pofámba zúdított víztől nem tudtam beszélni. Ő csak jót röhögött rajtam, de én nem hagytam ennyibe.
-Te akartad! -mondtam, majd egy óvatlan pillanatba kezét megragadva, behúztam magam mellé és az zuhany rózsát megragadtam. Most nálam volt az irányítás.
-Nicole kérlek ne!! Szer-szeretlek! -dadogta.
-És ez engem ilyenkor hol érdekel? -gonoszkodtam,majd megsajnáltam azt a hülye fejét és elzártam a hideg vizet.
-Kö-köszi..-vacogott.
-Ugye milyen hideg?..és te kinevettél. -tettem keresztbe karjaimat, és "durcáztam"
-Bocsánat. -mondta, és magához húzott. Megnyugtató volt amikor a hideg testem hozzá ért az ő forró bőréhez. Kicsit mind ketten zavarba jöttünk, mert a ruhánk teljesen elázott és olyan volt, mint ha csak egy melltartó, és egy bugyi lenne rajtam.
-Szerintem át kéne öltöznünk. -vakartam meg fejem, és próbáltam kimászni a kádból. Azonban megcsúsztam, és teljes erőmmel Harryre estem.
-Ez gyors volt. -nevetett, és megsimogatta arcomat. Ott ültünk a kádba. Én Harry ölébe, és úgy néztünk ki mint két elmeháborodott. És ennek imádtam minden pillanatát.
Ő még jobban magához húzott, majd lágyan megcsókolt. Nyaka köré fontam kezeimet, és visszacsókoltam. Lassan benyúlt pólóm alá... éreztem ahogy átjár a melegség. De mielőtt elveszteném a fejem, lépnem kell.
-Harry! -húzódtam el hirtelen.
-Ne haragudj, csak annyira szép vagy. -motyogta, amitől én teljesen elvörösödtem.
-Nem haragszom. -mondtam, és széles mosollyal arcomon kikászálódtam a kádból. Ő is kisegítettem.
-Csoda hogy most nem estél vissza. -gúnyolódott.
-Ne akard, hogy gonosz legyek. -néztem rá ördögien.


~*~


-És én is kész vagyok! -jött ki Harry a fürdőből, és lefeküdt a matracára.
-Nem akarsz feljönni, még úgy se alszunk. -doboltam a mellettem lévő nagy helyre, jelzés képpen. Nem kellet kétszer jeleznem, rögtön ott is volt mellettem és vállamra hajtotta fejét.
-héé ne nézd ahogy telefonozok. Ezek titkosak. -mondtam, és eltakartam a szemét.
-Hmm valamit titkolsz előlem? -motyogta. Hangjába általános huncutságot lehetett felfedezni.
-Hát.. valami olyasmi, de nem az én titkom.
-Mutasd csak! -mondta, és kitéptem kezemből a telefont.
-Add vissza! -kiabáltam, és az ágyon ugráló Harry kezéből vissza akartam lopni a telóm. De mindez hiába, mert feje fölé tartotta a készüléke,t és az én 165 cm-el nem sokra mentem. Hiába ágaskodtam teljes erőből rá, vagy hiába ugráltam... nem értem el.
-Aha szóval Megannel chatelsz.. -húzódott oldalra szája.
-Na most már add vissza. -mondtam, de esze ágába sem volt. Egyáltalán nem érdekelte a beszélgetésünk, inkább csak engem akart cukkolni. Tudom, amit ezután tettem kicsit gonosz volt... de más hogy, nem tudtam vissza szerezni a telefonom. Ezért egy ötletnél vezérelve, kicsit megkönyököltem.. mondom KICSIT, a férfiasságát.
-Auuua -sikított fel, mint egy kislány és az ágyra "zuhant".Pont feje mellé esett az én picike szerelmem is. (teló)
-Én szépen kértelek elöszőr, de hát ha neked csak így jó. -mormoltam, és még mielőtt megint ellophatta volna a készüléket gyorsan felkaptam.
-Abba nem gondoltál bele hogy ha idő előtt tönkre teszel, akkor nem lehetnek majd gyerekeink? -sziszegte fájdalmak közepette.
-Már mint nekünk? -csodálkoztam el kijelentésén, és kicsit meghatódtam  hogy ennyire komolyan veszi a kapcsolatunkat. Ezért lefeküdtem mellé (mert eddig még mindig az ágyon ugráltam), és megpusziltam puha kis arcát.
Most meg puszilgatsz..mi van veled? -nézett rám furcsán.
-Csak szeretlek. -mondtam boldogan, és kiugrándoztam a szobából. A nappaliig meg sem álltam, és ott leültem a tv-vel szemben lévő kanapéra, mert felkellet hívnom Megant.

-Na végre hogy hívtál. -szólt bele.-Neked is szia! Hívtalak volna előbb is, csak volt egy kis "probléma". -magamba halkan felnevettem.
-Na majd mesélned kell! De most akkor mit csináljak? -kérdezte. Én tudtam miről beszél, hisz egy órán át chaten kereste a Niallel való randizás jó, és rossz oldalát.
-Nem tudom Megi, de elmondtam hogy szerintem nem passzoltok össze, de én akkor vagyok boldog ha te is. -mondtam a sablon szövegnek látszó dumát, de én komolyan is gondoltam. Olyan volt mint ha az ikertesóm lenne..csak az a furcsa, hogy mi a két véglet vagyunk. Ő szőke, én barna. Neki kék a szeme, nekem barnászöld. Ő vad, én visszafogottabb ( de engem sem kell félteni).
-De Nicki.... -nyavalygott a telefonba. -Olyan jó lenne ha itt lenne Casie... mindig hárman beszéltük meg a fiúk ügyeket. -éreztem hangján, hogy nem sokáig bírja könnyek nélkül.
-Casie..olyan rég gondoltam rá. Nagyon hiány-hiányzik. -csuklott el a hangom, és arra az életvidám lányra gondoltam, akit túl hamar ragadott el az élet.
-Most ne beszéljünk róla, mert megint hibásnak érzem magam a halála miatt. -mondta Megan.
-Ezt most fejezd be! Egy év volt mire beláttad, hogy nem a te hibád..ne ess vissza kérlek!
-Jó persze..de most megyek aludni Szia. -mondta, és éreztem hogy erőltetett mosolyával, és az arcáról lecsorduló könnycseppekkel valami hülyeségre készül. Ezért még gyorsan írtam Liamnek, hogy vigyázzanak rá. Liam gyorsan válaszolt is, vagy is kérdezett. "- miért mi történt?"
 Én csak rövidre fogtam, és ennyit mondtam:
 " Az most lényegtelen. Majd elmondom, de most ne hagyjátok egyedül. Köszönöm ♥."
Mikor bepötyögtem, a zsebembe csúsztattam a telefonom, és aggódva Megan iránt, ledőltem a kanapéra.Valami értelmetlen TV műsort kezdtem el "nézni"
-Miért hagytál magamra? -"zavart" meg, édes hangjával..na ki más?..Harry
-Csak beszéltem Megannel, miután te ELLOPTAD a telefonom. -hangsúlyoztam, az "elloptad" szót és kiöltöttem rá nyelvemet.
-Te meg megütöttél, AZON a helye. -hangsúlyozott ő is, majd mind ketten arra a bizonyos helyre tekintettünk. 
-Lefeküdhetek melléd? -kérdezte, és a kanapéra mutatott ahol kuporogtam.
-Alig férek el..de talán számodra még van egy kis hely. -mosolyogtam, és ő nem habozott. Befeküdt mögém, és úgy ölelt át.
-Olyan szerencsés vagyok. -mormolta fülembe. Én Kíváncsian hátra fordultam, vagy is szembe vele. Orrunk össze ért.. és én ISMÉT zavarba jöttem.
-Miért? -suttogva tettem fel a kérdést, pár centire tőle.
-Ott van nekem a banda, rengeteg rajongónk van, és még te is...túl szép. -mondta, és leheletét éreztem az arcomon ami megbódított. Nem bírtam megállni, hogy meg ne csókoljam. Nem olyan csók volt mint általában. Eddig mindig gyengéden csókoltuk egymást, de ez más volt. Erőteljes és vad. Az összes érzelmem Harry iránt, benne volt. Ő se volt másképp. Magára ültetett, és úgy csókoltam. Keze ismét becsúszott pólóm alá, de most engedtem.Én is így tettem. Kezem felfedező útra indult a pólója alatt, és tapogattam kockáit.
-Tetszik? Most akkor anyukád szerint mi is, egyet s mást csinálunk?-kérdezte két csók között, pimasz mosollyal. -Ebben a pillanatban nem érdekel anya. -motyogtam, és ismét megcsókoltam. 
-Valaki nagyon rossz. -nevetett fel.
-Psszt. -hallgattattam el, és ujjamat szájára helyeztem.
Talán ha nem kopogtak volna, ebben a pillanatban az ajtón, akkor olyat teszünk amit később lehet meg bánok. De kopogtak, és mi abban a pillanatba gyorsan elváltunk egymástól, és ruháinkat igazgattuk.
-Ki lehet ilyenkor? -nézett rám Harry, de még mindig zavarba volt, ahogy én is.Csak megvontam a vállamat, majd az ajtó fele siettem. Kezemet a kilincsre helyeztem, és lassan lenyomtam azt. Kinyílt az ajtó. Gyomrom összerándult, a hideg kirázott, és lábaim elkezdtek remegni. Éreztem, hogy nem sokára könnycseppek fognak arcomon lefolyni. Remegő, és néha-néha elcsukló hanggal, csak ennyit tudtam kérdezni:
-Hát te? -sírtam. Ismét miatta...

Apró hírek :)

Sziasztok!:)
Kint vannak a megígért képek!
Vannak olyan szereplők akik még nem szerepelnek a történetbe :)
Remélem hasonlít a ti elképzelt szereplőitekhez is:)
Persze nem kell így elképzelni őket, én csak megmutattam, hogy én nekem körülbelül így néznek ki.:) És szeretném elmondani, hogy a "tetszikeket" nem azért kérem, hogy "huuhaa jó sok tetszikem van, és én vagyok a proo"
nem..nem ezért kérem. Amúgy sincs túl sok önbizalmam, de így láthatom hogy tetszik amiket írok, és érdemes folytatnom napról napra:)
 Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam..köszönöm :) ♥
 Na de további jó olvasást :)♥

~8.rész~

Műmosoly.

Sziasztok!
Itt lenne az új rész!:) 20 "tetsziket" kaptam aminek nagyon-nagyon örülök! ♥
Következőt 19 "tetszik" után hozom. Kint vannak a képek!:)

Jó olvasást! ♥

-Na akkor megcsinálod nekem a pattogatott kukoricát? -nézett rám Louis, kölyök kutya szemekkel.
-Nem hiszem el, hogy nem vagy képes berakni a mikróba 2 percre..-forgattam meg szemeimet.
-Nem, mert ha én csinálom akkor elég..
-De ha 2 percre rakod akkor..
-De Nicole!!!! -nyávogott és ugrált.
-Ohh Istenem, hol az a kukorica? -kérdeztem, és kezemet felemelve vártam hogy oda adja.
-Köszi..-mondta, és kezembe nyomva megpuszilta az arcom.
Miután 2 percre beraktam a mikroba, Louist leültettem a nappaliba.
-Csukd be a szemed! -suttogta valaki fülembe a hátam mögül mikor visszaértem, és kezét szemeimre helyezte.
-Semmi értelme becsukni, ha kinyomod a szemem. -nevettem.
-De így izgibb! -akaratoskodott.
-Jó-jó..becsukom. -így is tettem, és csak azt éreztem hogy a nyakamnál matat.
-Kinyithatod. -mondta, és szembe fordított engem magával. Én a nyakamba logó nyaklánchoz kaptam.
-Ez gyönyörű..-mondtam, és az ezüst,szív alakú ékszert bámultam, aminek elejére a nevem volt gravírozva, a hátuljára pedig ez a felirat:" More Than Just Friends♥"...amikor elolvastam, halkan felnevettem és ajkamba haraptam.
- Ez a szöveg nagyon találó, és illik az elmúlt hónapra.-mondtam, és a szintén nevető Harryre néztem.
-Örülök hogy tetszik..-mondta, és közelebb lépett. Leheletét éreztem a bőrömön. Egy nagyot nyeltem, senki nem tudott ennyire zavarba hozni. Végig simította hátamat, majd derekamnál megakadt az egyik keze, a másikkal meg az államnál fogva húzott közelebb.Kezemből kicsúszott a nyakék..persze nem esett le, mert nyakamba volt akasztva.Csak kicsit bungee jumpingozott. Bele túrtam hajába, és fejét közelebb húztam. Homlokát enyémnek támasztotta. Mikor ajkaink összeértek, valami megint megzavart..a mikro pittyegése..ohh az a hülye kukorica. Hirtelen eltávolodtunk egymástól. Akkor viszont volt nagyobb gondunk is..még pedig, hogy Louis és Megan a konyhapulton könyökölve, végig nézte rövid kis jelenetünket.Még nem tudták hogy együtt vagyunk.Na most magyarázkodhatunk..
-Én megmondtam! -tapsikolt Megan, majd nyakamba borult...
-Szerintem most mesélhetnétek..-kacsintott Louis, majd a pattogatott kukoricát kiszórta egy tálba, és leült az asztalhoz..
-Majd Harry elmeséli...-mondtam, és egy ürügyet kitalálva ráhárítottam a feladott..
-Miért nem te?-kérdezte Megan, karba tett kézzel.
-Mert én ..én megyek el..
-Én se tudom, mert én Nicolal megyek el.- bújt ki a feladat alól Harry.
-Tényleg? -néztem rá huncutan..
-Igen. -mondta, és kezemet megfogva már ki is rohant velem az ajtón..de még azt láttam, hogy Louis és Megan értetlenül kapkodták fejüket.
-Na várj hová is megyünk? -fékeztem le az ajtó előtt.
-Nem tudom..például a parkba. -jelent meg a villanykörte feje fölött.
-Abba a parkba nem nagyon szeretnék vissza menni.. -húztam oldalra a szám ,és végül neki is leesett,hogy mi bajom "AZZAL" a parkkal...
-Akkor menjünk le a partra..- mosolygott rám, és kezemet ismét megfogva elkezdett futni velem.


*Liam szemszöge*


-Szóval ha visszajönnek, ki akarjátok faggatni őket, és ehhez mindenki kell? -néztem furcsán Louisra
-Pontosan. -mondta ördögi mosollyal.
-Te nem vagy normális..-legyintettem, és mentem volna ki a nappaliból, amikor Megan elém ugrott egy ka...Kanállal?
-Csak kanalat ne!!! -visítottam.
-De,de..és még több lesz ha nem segítesz..-mosolygott, de sokkal ördögibben mint Louis.
-Na segítesz? -kérdezte Louis fenyegetően.
-Ezt még megbánjátok...-ők örömükbe összepacsiztak.
-Na rá vettétek? -lépett be Niall
-Te is benne vagy? -meredtem rá.
-Az úgy volt... hogy...
-Ez lényegtelen. Most fontosabb dolgunk van. -vágott közbe Louis.
-Még pedig hogy eltervezzük, hogyan is faggassuk ki őket..-folytatta Megan.
-Te és Liam beszéltek Nicolal..bennetek bízik meg a legjobban. -mutatott Meganre és rám, Louis.
-Téged tekint bátyának!. -mondtam.
-De nekem Harryvel kell beszélnem, és ne szólj közbe..-csittegett le.
-Jó, akkor te beszélsz Harryvel és még Niall. -fejezte be ismét Megan.
-De miért kell velük beszélni, ha látszik hogy együtt vannak ? -kérdeztem, mert ezt az egészet nem értettem.
-Azért mert azt akarjuk, hogy ez így is maradjon...és mert unatkozunk! Olyan buta vagy Liam! -vágott hozzám egy kukorica szemet...és ezt pont ő mondja.
-Jó, de most felhívom Daniellet, mert holnap jön. -mondtam beletörődve a dologba, hogy hülyékkel vagyok körülvéve.


~*~


-Elmondjuk a többieknek? -kérdeztem Harry ölébe ülve,vagyis előtte ültem és rádőltem. Ő állát, fejem tetejére támasztotta.
-Nem tudom. -mondta, és nyakamat csókolgatta, szerintem nem is érdekelte ebben a pillanatba őt senki más, csak velem foglalkozott.
-Figyelsz te egyáltalán rám? -kérdeztem mosolyogva, és fejemmel felnéztem rá.
-ühüm..-dünnyögte, és megcsókolt.
-Aha..azt látom. -mosolyodtam el, és még jobban hozzá bújtam.
Ott ültünk a homokba. Néha a tenger víz, a lábunkat simogatta. A nap lemenőbe volt. Csak én, és ő..Nem kell, soha ennél több.
-El kéne menni anyuhoz. Nagyon örülne neki. -motyogtam.
-Ha hazamegyünk innen, én szívesen elmegyek veled. -simította végig a kezemet.
-Én most akarok! -hisztiztem.
-De egy és fél órás az út, és már fél hét van.
-Mi szoktunk vacsorázni is..-nevettem fel.
-Anyudnak nem lenne baj? -kérdezte.
-Mindjárt megtudjuk. -mondtam, és telefonomat elővéve már tárcsáztam is.
-Szia kincsem, végre hívtál! -szólt bele anyu.
-Szia..igazából csak megakartam kérdezni, mi lenne ha ma haza mennék vacsira, és ott aludnánk?
-Remek ötlet! De mi ez a többes szám? 
-Hát, mert nem egyedül mennék.-itt Harryre néztem.
-Megan is jön? -kérdezte boldogan.
-Nem egészen.. Én Harryre gondoltam. -mondtam félve.
-ÁÁÁÁÁ - sikított, és én 2 méterre eltoltam fülemtől a telefont.
-Jól vagy? -kérdeztem komolyan, azt hittem valami baj van.
-Nem dehogy, csak örülök hogy megjött az eszed! Megyek főzni, most sietnem kell, és jól döntöttél! -hadarta, és letette a telefont. Én elmosolyodtam, hogy milyen "őrült" anyukám van.
-Mehetünk! -üvöltöttem boldogan, és körbe-körbe ugráltam..de Harry mással volt elfoglalva.
-Te meg mit csinálsz? nevettem.
-Megtámadott ez a hülye méh... -nyafogott, és bebújt mögém.
-Túl édes vagy. -mosolyodtam el.
-Van benne valami..
-És milyen szerény. -viccelődtem.-De gyere, mert fél óra múlva indulnunk kéne. -kacsintottam
-Megengedte hogy én is menjek?
-Ugye milyen jó fej anyum van?..és még ott is alkudhatsz. -mondtam mosolyogva.
-Imádlak! -mondta, és lábam alá nyúlva felkapott, majd a ház felé vette az irányt.
Kézen fogva ballagtunk be a házba.
-Azt hiszem Louis,nem kell a tervünk ahhoz hogy rá jöjjünk..szeretik egymást. -suttogta Meg Louisnak..vagyis szerinte, mert még mi is meghallottuk, és halkan felnevettünk.
-Milyen terv? -kérdezte Harry sármos mosollyal.
-Semmi..-mondta Megan, és nagy szemekkel a többiekre nézett. Jelezve, hogy "nem volt semmi tervük".
-Jó mindegy is. Nekünk mennünk kell. Ma anyánál vacsorázunk. -mondtam, hatalmas mosollyal.
-Mentek Katehez, és engem nem is visztek? -biggyesztette le ajkát Megan. Neki anyum olyan volt, mint a pótanyukája.
-Bocsii, de ma bemutatom Harryt anyunak. -mondtam boci szemmel, hátha megenyhül.
-Jó, de csak mert annyira aranyosak vagytok együtt. -mondta, és mint a 70 éves nagyik, meg szorongatta a pofa zacskóinkat nekem és Harrynek.
-djó dhő moszt medünk paholni mehrt inhdulnuk köll. -próbáltam minél érthetőbben mondani, de nehéz volt úgy, hogy közbe az arcomat "csipkedte", de így is megértették.
-Mikor jöttök vissza? -kérdezte, talán az egyetlen értelmes ember Liam. Igen ő volt az egyetlen. Állapítottam meg, mikor körbe néztem a társaságon. Niall csokival tömte a fejét, és olyan volt mint egy mókus aki raktároz. Louis a plüss répáját szorongatta, Megan minket pesztrált... és Zayn..Zayn meg a haját állítgatta, mert pár tincs nem úgy állt, ahogy kellett volna.
-Holnap délután. -mondtam, és  Harryvel már a lépcsőn voltunk.


~*~


-Akkor holnap jövünk, és legyetek jók! És Louis, akkor 2 percre kell berakni a mikróba, de meg kell nyomi a zöld gombot! -mondtam, és kis bőröndömet megfogtam.
-Ez bonyolult! De várj, azért had adjak én is egy tanácsot:Védekezzetek! -mondta, kaján mosollyal Louis. Látom megint vicces kedvébe van.
-Te meg tanulj meg főzni! -kacsintottam rá.
-Ez gonosz volt. -mondta durcázva.
-Csak Louisos..-mondtam, és arcon pusziltam.
-Na, de legyetek jók! -mondtam, és mosolyogva kiléptem a bejárati ajtón. Kintről hallottam, hogy Louis és Megan elüvölti magát : "Párna csata"...ezek olyan hülyék, és én annyira imádom őket. Odalépkedtem a fekete kocsihoz, és beültem Harry mellé.
-Már húsz perce várok rád! -tetette a durcást.
-Elkellet magyaráznom Louisnak, hogy hogyan kell csinálni a popcornt. -forgattam meg szemeim, és halkan felnevettem.
-Nem gondolod, hogy ezért valami kapnom kéne?
-Hmm például ezt? -kérdeztem, és lágyan megcsókoltam.
-Például. És Így már sokkal jobb. -mosolygott, és beindította a kocsit. Nem sokkal később megszólalt a telefonom is.
-Ki az, a fiúk? Ilyen hamar gondjuk akadt? -érdeklődött Harry.
-Nem...Anya az. -mondtam, és felvettem.
-Szia! Már elindultunk. -mondtam, és bár ő nem látta, de mosolyogtam.
-Van egy kis baj..-kezdett bele.
-Milyen baj? Van valami baj a babával?? -kérdeztem aggódva.
-Apád holnap meg akar téged látogatni... -mondta. Éreztem hangján, hogy sír.
-Mi? Miért? -dadogtam, és könnyek gyűltek szemembe.Meg akar látogatni ilyen sok idő után?
-Azt  mondta hiányzol neki, és szeretné ha oda költöznél hozzá....-már biztos voltam hogy sír.
-Az felejtse el! Anya, kérlek ne sírj ..minden rendben lesz! Én nem foglak elhagyni, ígérem..-csuklott el a hangom, mire Harry rám nézett, de én megnyugtattam. Miért fáj ennyire, ha apáról beszélek? 17 éven át ő volt a példaképem, olyan akartam lenni mint ő..de neki a családja nemvolt elég.
-Tudom mennyire hiányzik, nem akarom hogy azért maradj itt mert sajnálsz..
-Nem anya..nem hiányzik. Ha neki, nem hiányzik a családja akkor.. -itt nem bírtam folytatni. -És ne jöjjön nekem olyannal, hogy hiányzok amikor már hónapok óta, egy sms-t nem volt képes írni..-sírtam, mire Harry megfogta a kezemet.
-Nicole, csak szólni akartam, de nem akarom hogy az estét elrontsa az apád..-mondta, és néha el-el csuklott a hangja.
-Nem fogja!-mondtam, és letöröltem a könnyeimet.
-Minden oké? -kérdezte aggódva Harry. Én csak bológattam.
-Reméltem hogy ezt mondod..most megyek, mert mindjárt itt lesztek. -szólalt meg ismét anya,kis örömöt lehetett felfedezni hangjába.
-Oké,Szia. -mondtam, és letettem.
-Apád? -kérdezte Harry. Én csak bológattam.
-De héé, nem rontja el az esténket! -mondtam Harrynek, (aki kicsit ideges volt, hogy így kell látnia) egy műmosoly kíséretében..reméltem, hogy soha többé nem kell mosolyt erőltetnem,de apa miatt még ezt is kellet, hogy megnyugtassam a szeretteimet.-Én soha se foglak elhagyni...-suttogta, és ismét megfogta a kezemet.
-Ő is ezt mondta..-motyogtam, és egy könnycsepp gördült le az arcomon. 

Észrevétel:)

Sziasztok!:)

1205 oldal megjelenítés van..túl léptük az ezret és észre se vettem :o A szavazás eddig úgy áll, hogy szeretnétek képeket.Még várok egy kicsit , de ha így marad akkor hozom a képeket is, mint a következő részt ha még lesz rajta 3"tetszik" :)
Köszönöm mindenkinek aki olvassa a blogom, és remélem sose fogok csalódást okozni :')
Szeretlek titeket!:)♥

~7.rész~

Rövid gatya sokk.

Sziasztok:) Bocsi, hogy tegnap nem volt új érsz..de nekem bankettem volt :) Viszont ma hoztam a 7.részt, és remélem tetszik.(új szavázás oldalt!:)
Nagyon örültem a 17 "tetsziknek" és a komiknak.  ♥ 
Következőt 17 "tetszik" után hozom !:)♥

Jó olvasást! :)

-Reggel mikor felkeltem, nagy nyújtózkodásba kezdtem, majd rá néztem az órára. 11:23 ?? az lehetetlen, mormoltam magamnak, majd megdörzsöltem a szemem hogy jól látok-e...és igen fél 12 volt. Gyorsan magamhoz tértem, letusoltam majd egy farmer short és egy fehér top mellet döntöttem. Mikor leértem a nappaliba arra lettem figyelmes, hogy mindenki elkezdett "huuu"zni.
-Most meg mi van?
-Semmi.... Tegnap valaki nekitámadt a gatyádnak egy ollóval? -kérdezte Louis nevetve. Jó, tényleg nagyon rövid volt, de nem volt durva.
-Nagyon vicces vagy. -mondtam neki, de én is nevettem.
-Őőő..én jobban teszem ha kimegyek. -Állt fel Harry, és kiment a kertbe..vagy is inkább kirohant.
-Ennek meg mi baja? -fordultam a fiúk felé, akik nagyon próbálták nem a fenekemet nézni.
-Hahoo! Itt vagyok, és kérdeztem valamit. -integettem kezemmel a bambuló fiúknak.
-Ja bocs, szerintem lesokkolta a gatyád. -nevetett Zayn.
Aha..persze..Akkor utána megyek. -jelentettem ki, és elindultam a hátsó udvarba. Harry ott ült a hintaágyon, és én leültem mellé.
-Van valami baj? -kérdeztem, és szembe fordultam vele.
-Igen, de te nem tudod felfogni. -mondta lesütött szemmel.
-Mit nem?
-Hogy szeretlek. És rosszul esik, hogy engem ember számba se veszel, de Zaynel csókolózol.
-Kitől tudtad meg?
-Már megint nem a lényegre figyelsz.
-Össze voltam zavarodva, Zaynel ezt mi már megbeszéltük.Nem tudom hogy miért zavar.
-Nicole, amikor engem megcsókolt az a lány ki voltál borulva, de te meg Zaynt csókolgatod és még ki tudja mit csináltok. -forgatta meg szemeit.
-Igazad van..vagy is nem. Nem feküdtem le vele, tényleg ekkora ribancnak nézel? Azt mondod szeretsz..de mi köztünk nem lehet semmi. Ne nehezítsd meg még jobban az életem.
-O..igen, neked a szerelem nem illik bele az életedbe, mert akkor nem ülhetnél egész nap a szobádba. -mondta idegesen. Én még idegesebb lettem, felálltam és épp futottam volna, de vissza rántott.
-Nicole nem úgy értettem, rosszul fejeztem ki magam. -sütötte le ismét szemeit.
-Akkor tanulj meg fogalmazni! -kirántottam kezeimet kezei közül , de hiába utánam nyúlt..újra.-Miért menekülsz el mindig ha beszélgetünk? -tárta szét karját.
-Te ezt nevezed beszélgetésnek?
-Te tényleg ennyire utálsz? -hadonászott kezével.-Bezzeg Zaynt..
-Harry, elég!!. Én életem, én döntéseim.
-Oké. Nem fogok többet utána futni, mint egy kis kutya. Ha tényleg nem szeretsz, akkor ennyi volt. -mondta, és most ő rohant el. Én csak álltam és nagyokat pislogtam, hogy tényleg ennyire szeretne-e. Miután visszatértem a valóságba, felbaktattam szobámba és szószerint beestem az ágyba.
Alig hogy ledőltem az ágyra Harry kopogott..vagy is azt hittem.
-Menj innen, nem érdekelsz Harry.
-Liam vagyok. -hallottam félénk hangját.
-Bocsi..gyere be!.-mondtam, mire bejött és törökülésbe leült mellém.
-Csak beszélni akartam veled..mert én nem tudok semmit erről "szerelmi háromszögről".
-Nincs semmilyen szerelmi háromszög Liam,-mosolyodtam el. -Zaynel hülyék voltunk ,de ezt mi már megbeszéltük.
-És Harry?
-Nincs semmi Harryvel..mikor fogjátok már fel? -kérdeztem összeráncolt homlokkal.
-Mert nem értjük miért vagy ilyen hülye..már bocs a kifejezésért. Tudod mit? Nem is zavarlak, gondolj át mindent. -mondta, majd egy félmosoly kíséretében kiment a szobámból. Hát ez gyors volt.Gondoltam magamba, majd nagy sóhaj kíséretében visszadőltem az ágyra. Lecsuktam szemem, és lenyugodtam..vagy is próbáltam, mikor ismét megzavartak.
-Mivan, már te is megakarsz arról győzni, hogy Harryt szeretem ?-kérdeztem Louistól, magamból kikelve.
-Igazából csak szólni akartam, hogy vacsi..de szívesen megteszem. -vakarta meg a fejét, és úgy nézett rám mint egy elmebetegre.
-Basszus bocsi. Már megyek is.-hadartam, és még előtte lerohantam a lépcsőn. Mindenki a kanapén ült, és rám szegezték tekintetüket.
-Azt hiszem én most megyek. -állt fel Harry mikor meglátott.
-Nem kell, én megyek haza.  Nem is értem, hogy gondoltam hogy feltudod fogni:Nem kellesz! -mondtam, és mindenki döbbenten nézett rám..jó kicsit durva voltam.
-Oké, elég!. -állt közénk Zayn. -Ti ezt most megbeszélitek a kertbe.
-Nem..nem Zayn, nem akarom többször hallani, hogy legyünk csak barátok mikor tudom, hogy szeret.Elegem van. -mondta, és az ajtót becsapva kirohant.
-Menjél csak! És nem szeretlek...
-Nem látod, hogy megbolondul érted? Miért csinálod ezt vele? -jött oda Louis.-Még ezért is legyek én a hibás... -védekeztem.
-Tudjátok mit? Utána megyek, de aztán szálljatok le rólam. -mondtam, és elindultam. Általában a fiú megy a lány után, de a mi kapcsolatunk eléggé más mint a többi emberé...

~*~

-Egy órája keresgéltem, és közbe háromszor eltévedtem.Nem sokkal később megláttam egy közeli parkban, de nem egyedül...
-Sziasztok! Nem akarok zavarni, csak a fiúk aggódtak érted, de látom jól vagy. -néztem rá, és a szőke hajú lányra.
-Szia én Clare vagyok! -nyújtotta kezét a szőke hajú lány, mire a kezén lévő száz db karkötő, elkezdett csilingelni.
-Szi-szia..-dadogtam, ha zavarban vagyok mindig dadogok...Várjunk, azt mondta Clare? Az a Clare, aki engem hordott el mindennek? Harryre néztem, és tekintetemmel rákérdeztem..és ő értette. Halványan bólogatott, hogy igen, ez az a CLare. Legszívesebben megtéptem volna azt a szőke póthaját, de hééé... én hercegnő vagyok..vagyis Louis szerint.
-Megyek, látom elvagytok. -mondtam egy nagyot nyelve, ám Harry is végre megszólalt.
-Várj, én is megyek. -mondta nekem, majd Clare felé fordult. -Nem akarom hogy egyedül menjen haza, még a végén eltévedne. Majd hívlak. -mondta neki,és csókot lehelt ajkaira. Nekem egyszeribe felfordult a gyomrom..gyorsan el is fordultam és a köveket rugdostam.
-Indulhatunk? -lépett mellém. Én csak bólogattam, és még mindig a földre szegeztem tekintetem. Tíz perc gyaloglás, és néma csönd után végre hozzám szólt.
-Akkor most már elárulod, hogy miért jöttél utánam?
-Mondtam..csak aggódtunk. -hazudtam. -De látom jól el voltál..Liamnek igaza volt.-Az utolsó mondatot suttogtam-.
-Miben volt igaza? -kérdezte döbbenten, és megállított.
-Abban, hogy vigyáznom kell veled. Hamar kiszeretsz az emberekből, és hamar beleszeretsz emberekbe.
-Te neked most mi bajod? 1hónapig könyörögtem, hogy adj egy esélyt, de te olyan makacs vagy. És mikor úgy döntök feladom, akkor te azt akarod mondani hogy..-Nem hagytam hogy befejezze.
-Nem akartam én semmit mondani, csak...-itt elnémultam.
-Csak?
-Csak szeretlek. Mindig is szerettelek. -böktem ki
-Te most szórakozol velem? -teniszlabda méretű szemekkel bámult rám.
-Nem Harry..nem. -magamat se értem, és így nem ment volna..meg neked itt van Carla is. Jobb lesz, ha elfelejtjük egymást. -mondtam, szinte már sírva és gyorsabb tempóba elsétáltam.
-De én is szeretlek! -kiabálta utánam. Legszívesebben vissza kiabáltam volna, hogy : Akkor miért csókoltad meg azt a lányt? de nem..inkább ráhagytam.

~*~

-Harry? -kérdezték a többiek mikor beléptem.
-Mindjárt jön. -mormoltam, és leültem a kanapéra, majd elkezdtem nyomogatni a tv kapcsolón a gombokat.
-Mit csinálsz? Ideges vagy? -kérdezte Zayn.
-Kicsit, de most felmegyek és átöltözök. -mondtam, egy műmosolyt magamra erőltetve, és felmentem.
-Pedig nekem tetszett ez a gatya.. -hallottam hátam mögül.. azt hiszem Niall volt. Erre halványan elmosolyodtam.

*Harry szemszöge*

-Na mi volt? Azt hittem kézen fogva fogtok hazajönni. -szólt hozzám Louis ,mikor megjöttem.
Clarel voltam, és észrevett.
-Clarel? -kérdezték kórusba.
-Meg kért hogy találkozzunk , de én nem  szeretem. Megbeszéltem vele hogy vége.
-Akkor miért volt így kiakadva Nicole?
-Mert megcsókoltam..De nem akartam, csak megláttam Nicolt és lehet féltékennyé akartam tenni. -mondtam, és már saját magamtól undorodtam.
-De már bánom.. -mondtam teljesen őszintén.
-Tehát hazudtál, kihasználtál, és féltékennyé akartál tenni? És még csodálkozol ,ha nem bízok meg benned? -kérdezte szipogva a lépcső tetején állva, az a lány akit ha meglátok, összeszorul a torkom, és ezer meg ezer pillangó repül a hasamba.
-Sajnálom!
-Ne engem sajnálj, hanem Claret akiben hiú reményeket keltettél..Gratulálok! Remélem büszke vagy magadra!
Várj!-mondtam neki, és  szobájába azóta berohanó lány után mentem.
-Nicole! -dörömböltem ajtaján.
-Hagyjál. -hallottam az ajtó mögül kiszűrődő hangját.
-Akkor "betörők". -mondtam, és az ajtót tönkre téve bementem.
-Mit akarsz? -kérdezte, és közbe ruháit pakolta be bőröndjeibe.
-Hidd el hogy szeretlek, és kérlek ne menj el! 
-Tudom..tudom Harry hogy szeretsz, de félek hogy ez nem elég. -mondta, és felém fordult.
-De igen is elég..-mondtam, és megfogtam kezeit majd magamhoz húztam. 

*Nicole szemszöge*

-Erősen magához húzott, és  a szívem gyorsabban vert mikor megéreztem édeskés illatát.
-Harry..én nem tudok rád haragudni. -mondtam, és mélyen szemébe néztem.
-Nem kezdhetjük újra? -kérdezte félve a válaszomtól. Én csak néztem, és halványan elmosolyodtam, majd össze kulcsoltam kezeinket.
-Ez igent jelent? -kérdezte, és reménnyel teli mosollyal rám nézett. 
-Szerinted? Még Louis is rá jött volna..-mondtam kicsit gúnyosan, majd megcsókoltam.
Éreztétek már azt, amikor hozzá bújsz ahhoz az emberhez akihez eddig nem mertél, mert esetleg túl makacs és önfejű voltál ahhoz, hogy bevalld, hogy mindenki másnak igaza volt, hogy te igenis őt szereted? Én már nem bírtam tovább egy megjátszott színdarabba élni, ahol titkoltam szerelmemet Harry iránt..Eddig a napig bírtam, és nem tovább..

~6.rész~

Ez így nem jó..

Sziasztok!♥
Huuu..hát 14 tetsziket kaptam, és 20-an szavaztatok! Ez nagyon jó érzés, és ezt az tudja aki blogot ír. Ez a rész nem lett a legjobb, mert nem rég értem haza. Viszont a holnapi rész jóó lesz, ígérem ;) ( ezt onnan is tudom, hogy én a részeket előre megírom. Viszont ezt a részt ma írtam) Ja és a kövi rész sokkal hosszabb lesz a megszokottnál. :)
A következő részt 13 " tetszik" után hozom.:) ÉS köszönöm♥

Jó olvasást!♥

-khm...Indulhatunk? .köszörültem meg torkomat, Zayn ajtójában állva.
-Persze..-válaszolt, és egy halvány mosolyt küldött felém. Mind kettőnknek furcsa volt ez a helyzet.
-Ő arra van a part? -kérdezte zavarodottan.
-Zayn mibaj? Olyan furcsa vagy...
-Csak nem tudom, hogy ez jó ötlet-e. Nem veled van a baj, csak ez így furcsa. -láttam rajta hogy nagyon zavarba van, és nem mer lépni. Hát ha így állunk akkor majd én..motyogtam magamnak, és közelebb hajolva hozzá szájon pusziltam.
-Így sikerült kicsit feloldódnod? -kérdeztem nevetve.
-Már is jobb. -mosolygott rám, azzal a pimasz mosolyával.
-Na ezt a Zaynt szeretem. -mondtam, és félve megfogta a kezemet. Ennyire félelmetes vagyok hogy ő is félve fogja meg a kezemet mint Ha...Harry. Már megint rá gondolok....

~*~


-Nicole Kate Alison! Most azonnal gyere be a szobába! -kiabálta Megan, miután Zaynnel visszaértünk.
-Most megyek, hisz láthatód milyen egy elvetemült barátnőm van. -mondtam nevetve, és arcára egy puszit leheltem. Ő csak rám mosolygott és elengedte a kezem, majd 180°-os fordulatot véve elindultam az emeletre.
-Mi ilyen sürgős? -kérdeztem belépve a szobába.
-Tudtad hogy Harry egy lánnyal randizott? -persze...kiről másról is lenne szó, ha nem Harryről.
-Igen tudtam. -válaszoltam unottan.
-És hallottad mi történt? -kérdezte, majd egyre nagyobbak lettek kék szemei. Már-már ilyeszőt volt.
-Nem..és tudod mit? őszintén megmondva nem is érdekel. Már két-három hete megegyeztünk, hogy csak barátok vagyunk. Most ha megbocsátanál, lemegyek inni. -mondtam neki, és az ágyról felkelve villám gyorsan lesétáltam. Igen lehet kicsit bunkó voltam, de elegem van hogy minden Harryről szól.
-Történt valami hercegnő? -érdeklődött a kanapén ülve Louis, mikor látta hogy ideges vagyok. Épp szóra nyitottam volna a szám, és mindenek elhordtam volna Harryt, de ekkor észre vettem ŐT is. Hamar átgondoltam mit is mondjak.
-Nem csak fáradt vagyok...egész nap a strandon voltam. -válaszoltam, és egy mosolyt erőltettem arcomra majd leültem mellé.
-Kivel? -kíváncsiskodott...erre már Harry is felfigyelt.
-Zaynel..-suttogtam Louisnak. Nem akartam hogy Harry meghallja.
-Kivel?kérdezte ismét a nagyothalló.
-Zaynel. -mondtam egy fokkal hangosabban.
-KIVEL? -itt már felemelte a hangját.
-Zaynel Louis..Zaynel..ennyire nem lehetsz süket..-mondta flegmán Harry. Pont az hallotta meg ,amit nem akartam hogy meghaljon
-Ja...Zaynel..- ismételte Louis büszkén, hogy végre megértette.
-És milyen volt? -kérdezte gúnyosan Harry. Kicsit fájt nekem. Én direkt nem akartam neki fájdalmat okozni..de ha ő így, akkor én is.
-Igen fantasztikusan. Sose voltam SENKIVEL, ilyen jó randin. -hangsúlyoztam a senkivel szót. Tudtam ez iszonyatosan fáj neki , miútán ő olyan randit rendezett nekünk, amiről minden lány csak álmodik. És nem csak neki ..nekem is fájt, mert ismét hazudtam magamnak.
-Remélem boldog vagy. -mondta ismét gúnyosan, csak most egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Héhé...gyerekek ezt nem kéne! Azt hittem megbeszéltétek...-vágott közbe Louis.
-Ne aggódjatok én már itt se vagyok ! -mondta, és felrohant az emeletre.
-Nicole mond már meg nekem ez miért jó neked? -kérdezte Louis.
-De hát ő kezdte! -fogtam rá, mint ahogy a testvérek csinálják egymással, pusztán testvéri szeretetből.
-Mert te miután ő kiállt melletted, figyelembe se vetted az érzéseit.
-MIkor állt ki mellettem? -kérdeztem lepetten.
-Megan nem mondta mi volt a randin?- kérdezett vissza ő is ..csak ő már százszor lepettebben.
-Valamit beszélt arról, hogy volt egy lánnyal randin..de nem voltam kíváncsi a részletekre, és lejöttem.
-Tudhattam volna hogy te milyen makacs vagy, nekem kellet volna elmondanom.- nevetett fel.
-De mit?
-Szóval, (fordította komolyra a szót) a randin a lány ..valami Clare..elkezdett téged ócsárolni.Harrynek ebből elege lett, felált és elkezdett a lánnyal veszekedni, hogy senki nem bánthat meg téged, és..
- De miért? -vágtam közbe.
- Mert ő még szeret, ha hiszed,hanem..Miútán hazajött azt mondta, ez volt  a legrosszab ötlet amit tehetett annak érdekében, hogy elfelejtsen..mert úgy se megy neki. -fejezte be Louis, és szemembe nézett.Soha nem láttam még ilyen komolynak. Majdnem olyan ijesztő volt, mint Megan nagy kék szemei.
-Nem tudom mit mondjak..ha én ezt tudtam volna akkor rá hagyom az egészet, és nem kezdek el vele veszekedni. -ráztam meg a fejem.
-Nem kell semmit mondanod..én tudom hogy te se Zaynt szereted, és nem azért randiztál vele mert annyira bejön. -mosolygott rám, sokat sejtetően.
-Én már nem tudok semmit. Összevagyok zavarodva. -mondtam egy sóhaj kíséretében.
-Harry miatt?
-Ő miatta is...
-Nicole beszélj érthetően!
-Ahj...szeretem Harryt, és randiztam-megcsókoltam Zaynt. -hadartam, és arcomat kezeimbe temettem.
-Mi? Szereted, megcsókoltad, randiztál? És mindezt különböző fiúkkal? ...nekem ez sok. Várj, kell az erőforrásom. -hadarta, és a konyhába száguldott ahonnan egy jó nagy sárgarépával tért vissza.
-Ez az erőforrásod? -kérdeztem nevetve. -Te se vagy hülye..áá. -mondtam neki.
-Khm..Zayn és Harry..szerintem elég ennyit mondanom, és kiderül ki a hülyébb. -kacsintott rám.
-Akkor szerinted mit csináljak, nagy okos?-kérdeztem gúnyosan-viccelődve.
-Szerény véleményem szerint, az lenne a legjobb megoldás mindenkinek, ha a kisasszony beszélne Mr. Malikkal, hogy csak barátok legyenek... utána meg átfáradna Mr.Styleshoz, és megbeszélne vele mindent. -sorolta úgy, mint ha ő értett volna mit mond.
-Uuu..nem áll jól az okosság, és Mr.Stylesel ma már biztos nem beszélek.-felnevettem és megöleltem.
-De azért köszönöm. -suttogtam fülébe, mire ő is vissza suttogta:
-A fogadott húgomnak bármikor.


~*~


-Beszélhetnénk? -néztem be Zayn ajtaján.
-Gyere, már én is beszélni akartam veled. -mosolygott az ágyán ülve, és a mellette lévő üres helyre ütött, jelezve hogy üljek le.
-Szóval...lehet tényleg nem volt jó ötlet..-kezdtem bele.
-Én is erről szerettem volna veled beszélni. Én nem tudok veled lenni amikor érzem, hogy te és Harry...-itt abba hagyta a mondatot, mert szúrós szemekkel néztem rá.
-Barátok? -mosolyogtam rá, és kezemet nyújtottam.
-Barátok....-mondta, és kezemet eltolva inkább átölelt. Rajta tényleg láttam, hogy csak a barátom akar lenni. És ez megnyugtatott. "Akkor ezen is túl vagyok".- gondoltam magamba.

~5.rész~

"Csak barátok"

Sziasztok!
Nagyon köszönöm :) 7 tetsziket kértem és 10-et kaptam. Ez erőt adott a folytatásra. És ahogy ígértem itt a következő rész. Nem lett a legjobb, de be kell vezetnem a dolgokat...De nem árulok el többet :"D
A következő részt 10 "tetszik" után hozom :)♥
Ja és oldalt szavazatok, mert érdekel a véleményetek!:))

Jó olvasást !♥

-Csak néztem ahogy a napfény besüt a szobámba. Július elején járunk és ma rettentő meleg van. ( Persze egy Angol lánynak ez meleg, de egy californiai lánynak szerintem ez a normális)
Hetek teltek el azóta, amikor az a kis incidens történt.Az elmúlt két hét alatt Harry rengetegszer  hívott, viszont én egyszer sem vetem fel. Már azon gondolkodtam, hogy telefonszámot cserélek. Mivel untam, hogy egy nap legalább hússzor hív, ezért megbeszéltem vele egy találkozót. És ez a tegnapi  napra esett.


*Tegnap,kávézó*


-Szóval...akkor hallgatlak. -fordultam felé egy eldugott kis asztalkánál ülve, a sarki kávézóban.
-Az a lány nem jelentett semmit, én nem is akartam..csak hirtelen megcsókolt. Egy rajongó volt, és tudod néha mennyire fanatikusak. -beszélt össze-vissza, és kereste a tekintetemet.
-Harry, én elhiszem... -mondtam neki, ami igaz is volt. Látszott rajta, hogy tényleg bántja és már nem tudok rá haragudni. 
-De..-folytattam-maradjunk csak barátok, én amúgy se érzek többet ennél. -hazudtam..hogy miért? mert rá döbbentem -e két hét alatt, hogy köztünk sose lehet semmi. Ő sztár..sokszor turnézik, nem bírnám elviselni ha minden nap azzal támadnának le az újságok, hogy látták egy másik lánnyal...nem, én ezt nem bírnám.
-Nicole, én kezdek beléd szeretni, de látom ezt te nem fogod fel. Teljesen más vagy mint a többi lány. Én nem akarok, CSAK a barátod lenni. -mondta a "csak" szót hangsúlyozva, és a szemembe nézett. Ooo azok a szemek..Nem Nicole, nem gyengülhetsz el. Győzködtem magamat ismét.
-Harry, kérlek értsd meg....én csak a barátod akarok lenni. -hazudtam ismét. Ha így folytatom rutinos hazudozó leszek.
-Sajnálom. Sajnálom, hogy mindent elrontottam..-mondta, ezt a mondatot egészen halkan.

*Jelen*
-Mivel Harryvel tegnap megbeszéltük, hogy megpróbálunk barátok lenni, ezért bele mentem régi barátom Louis ötletébe. Mi szerint két hetet velük kell lennem, (persze Megan is jön..) Louis nyaralójába...Anya könnyen belement, mert ezt olyan nyaralásnak szánta, mivel idén mi nem tudunk sehova menni. De én már nehezebben egyeztem bele... Legfőképp Harry miatt.Viszont mikor Louis azt mondta, hogy Megan is jöhet, és majd Danielle és Eleanor is lefognak majd jönni pár napra, akkor már belegyeztem.
Megan nem sokára itt lesz, mert Louisék este jönnek értünk, és így nem kell majd még Meganékhez is elmennünk.
-Louisék öt perc és itt vannak. Most hívott. -kiabált fel anya, mire én hirtelen felkaptam a fejem, és lerohantam a földszintre.
-Anya, és Megan hol van? És miért nem engem hívott? -kérdeztem lepetten.
-Azt mondta hívott, nem is egyszer..és ami Megant illeti két perc és it.... -kezdett bele anya, azonban egy szőke hajú lány esett be az ajtónkon, két nagy bőrönddel.
-Itt vagyok! -kiabálta, és bőröndjeit nagy nehezen behúzta az ajtón.
-Kicsim nem kellet volna beráncigálnod a bőröndöket, mert már itt vannak Louisék. -mosolygott anya Meganre, majd az ablakból integetett nekik.
-Akkor menjünk. -mondtam és megfogtam bőröndjeimet. -De hiába, mert a fél perc múlva berohanó öt fiú segítettek nekünk.
-Gyere már, fürödni akarok! -nyavalygott Louis, amikor már mindenki a kocsiba volt rajtam kívül.
-Két perc! -válaszoltam, és nyelvemet ráöltöttem.
-Sisess, mert látom már nagyon várnak, és vigyázz magadra. -mondta anya, és még utoljára átölelt.
-Azért gondold csak át ezt a Harrys ügyet mégegyszer. -suttogta fülembe, mikor magához húzott.
-Már átgondoltam. Tudom hogy így lesz a legjobb. -húztam féloldalas mosolyra a számat, majd megpusziltam és beültem a kocsiba...na ki mellé? ...igen ő mellé. A többiek voltak olyan kedvesek, hogy direkt Harry mellet hagytak helyet. Nem baj, másik oldalamon az ablak volt, majd bámulok ki a fejemből a két órás úton.
-Nem gondoltad meg magad? -nézett rám Harry pimasz mosollyal.
-Nem, és nem is fogom. -mondtam, és egy műmosolyt erőltettem arcomra. Majd szememet megforgatva inkább bedugtam a headsetet a fülembe, és elindítottam a zene lejátszom.
Olyan fél óra után észrevettem, hogy kaptam egy sms-t.
 
-Nem akarsz beszélgetni?..mindenki elaludt.....
-Valahogy most nincs hozzá kedvem..
-Mármint a beszélgetéshez, vagy hozzám? -kérdezte a mellettem ülő fiú, azonban ezt már nem sms-ben.
-Harry én szeretlek, csak nem úgy. Mondtam hogy barátok vagyunk, szóval te sose zavarsz...csak most...
-Csak nem akarsz velem beszélni...értem. -mondta, és ő is elkezdett zenét hallgatni.
-Harry!. -szóltam neki, de hiába..nem figyelt rám. -Akkor sértődj meg. -mondtam, és vissza dugtam a fülembe a "hangszórókat".

~*~

-Láttad valahol Megant? -kérdeztem Zayntől, miután kipakoltam a csomagjaimat és megágyaztam. Én Meggel voltam egy szobába.
-Elment a partra Niallel. -mondta huncut mosollyal.
-És min mosolyogsz ennyire? -húztam össze szemöldökömet,
-Köztük is lesz valami..-mondta, még mindig mosolyogva.
-Köztük? Miért még ki között?
-Nekem nem tudtok hazudni Harryvel...-kacsintott rám.
-Zayn! Miért nem érti meg senki, hogy nincs és NEM IS lesz semmi?
-Aha,persze..na mindegy, én még nem pakoltam ki úgy hogy szia!. -mondta, azzal a sármos mosolyával és befordult a szobájába.
-Kösz Zayn..-motyogtam magamba, és unalmamba megkerestem Louist.
-Majdnem benyitottam hozzá, amikor meghallottam az ajtó mögül Harry hangját is. Tudom nem szép dolog, de hallgatóztam. Fülemet az ajtóra tapasztottam.

-Te szereted? -hangozott el egy kérdés...azt hiszem ez Louis hangja volt.
-Igen, de elkel felejtenem..
-És még is hogyan? -kérdezte gúnyosan, a magasabb hang.
-Holnap találkozok egy lánnyal.
-Te normális vagy?
-Louis én nem bírom már ezt. Így talán elfelejtem.

-Itt volt az a pillanat amikor már nem bírtam , és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Megfordultam, és elkezdtem a szobám fele futni.
-Óvatosan! -mondta nevetve Zayn, mikor véletlenül neki futottam. Azonban mikor meg látta, hogy nem vagyok jó  kedvembe neki is legördült a szája.
-Minden rendben? Vagyis persze hogy nincs rendbe semmi, mert akkor nem sírnál..de hülye vagyok. -csapott fejéhez, és magához húzott.
-Zayn én már nem értek semmit. -bújtam, hozzá majd folytattam. -Csak barátok vagyunk, akkor meg miért esik olyan rosszul hogy más lánnyal randizik? -már csak úgy potyogtak a könnyeim.-Mert szereted. -húzódott halvány mosolyra a szája. Néztem mély barna szemeit, amik teljesen elbűvöltek.
-Gyere, menjünk be a szobámba mielőtt meglát valaki, és neki is magyarázkodhatnál. -mondta és kezemet megfogva behúzott a szobájába.
-Nagyon kedves vagy velem, pedig még alig ismersz. -mosolyogtam rá, mikor leültem mellé az ágyra.
-Én már az első pillanattól kezdve bírtalak. -mondta, és letörölte a könnycseppeket az arcomról. Azonban keze megállt az államon. Csak néztünk mélyen egymás szemébe, majd kezével közelebb húzta az arcomat. Ajkunk összeért, és én hagytam magam.
-Bocsánat, ezt nem itt, és nem most kellet volna, amikor ilyen állapotban vagy. -hadarta el, majd felpattant az ágyról.
-Eljössz velem holnap a strandra? -kérdeztem, téma terelés képpen.
-Ez biztos jó ötlet?
-Én nem látok semmit ami miatt nem lenne jó ötlet. -kacsintottam rá.
-Harry! -vágta fejemhez.
-Zayn..ő holnap mással randizik,és én csak a partra hívtalak.- mosolyogtam rá.
-Ha biztosan akarod, én szívesen lemegyek veled a partra. -végre már ő is mosolygott.
-Akkor ezt megbeszéltük. -mondtam, és kiugrándoztam a szobájából.
Lehet hogy gonosz vagyok, de ha Harry ilyen hamar elfelejtett (aminek örülök, mert ő boldog )akkor ideje nekem is tovább lépnem...azt hiszem. És nem mellesleg, Zayn nagyon kedves..és nagyon helyes fiú. De még nem tervezek semmit..

~4.rész~

Sziasztok! Azt vettem észre, hogy egyre kevesebb a " tetszik". Nem akarok feleslegesen írni, úgy hogy arra jutottam, hogy a következő részt 7 tetszik után hozom.
Nagyon köszönöm annak aki olvassa a blogomat. :)

Jó olvasást!♥

Vidámpark.

-Teltek a napok...jó csak 3 nap telt el, mióta utoljára láttam őt. Viszont egy örökkévalóságnak tűnt.
-Anya, szerinted hívni fog? -kérdeztem felé fordulva, és telefonomra pillantottam.
-Biztos..ha mégse, akkor meg nincs esze..-válaszolt mosolyogva, majd hirtelen hasára rakta a kezét. Gondolom rúgott a húgi.
-Mi lesz a neve?-érdeklődtem.
-Stacy vagy Taylor. -jelentette ki, majd ő is gondolkozóba esett. Hirtelen a csengőre lettem figyelmes.
-Én a Stacyre szavazok. -mondtam, és felpattantam s kanapéról, majd az ajtóhoz rohantam.
-Ó, te ? -néztem furcsán a jövevényre.
-Te olyan "kedves" vagy..-mondta mosolyogva.
-Azt hitem elfelejtettél..vagyis nem hívtál és...
-Tudom, és sajnálom. Lefoglalt a banda..viszont most öltözz!
-Mi? minek? Hova megyünk? -kérdeztem, a leglogikusabbnak tűnő kérdéseket.
-Megyünk a vidámparkba! ordította felemelt kézzel....olyan volt mint egy öt  éves, aki megkapja élete első biciklijét.
-Most? Miért nem szóltál előbb?
-Most jött ránk a fiúkkal a vidámparkozás iránti vágy. Na gyereeee.-könyörgött kiskutya szemekkel.
-Jó,rendben. Tíz percet kérek, addig gyere fel a szobámba. -mondtam, majd elkezdtem húzni a szobám fele.
-Szia Kate!- hallottam egy gyors köszönést. Anya csak nézett ránk, hogy hova ráncigálom szerencsétlent de ez nem érdekelt, mert sietnem kellet.
-Egy pillanatra elfordulnál, átöltöznék. -kértem meg szekrényem előtt állva.
-Ha muszáj..
-Igen, muszáj és nem ér lesni. -ő csak egy halk nevetés kíséretében megfordult.
*20 perccel később*


-Sziasztok! -köszöntem a kocsiba ülő négy fiúnak. Most látom őket elöszőr.
-Szia! -köszönt Niall...majd Zayn,Louis, és Liam. Én beültem Zayn és Liam közé, mert Harry vezetett és Louisnak feltétlenül elől kellet ülnie, mellette.
-Te lennél a híres Nicole? -fordult felém Zayn.
-őő..én egy unalmas hétköznapi lány vagyok,  de fogalmazhatunk így is. -nevettem el magam, mire Zayn is elmosolyodott..azok a szemek..Mi van veled Nicole? Neked Harry kell.
-Szerintem nem vagy unalmas...sőt.-mosolygott rám majd elővette telefonját. Hogy elfoglaljam magam én is elővettem, majd a kezembe szorongatott vízbe bele kortyoltam.
-És már lefeküdtetek? -kérdezte kaján mosollyal arcán Louis, felém fordulva. Én olyannyira meglepődtem -e kérdésen, hogy a számba lévő vízet Louisra köptem...nem csak én lepődtem meg, mert Harry hirtelen lefékezett. A többiek szakadtak a röhögéstől..
-Hogy mi? -kérdeztem fulladozva.
-Most nézd meg mit tettél..tönkre ment a hajam. -nyavalygott mint egy kisgyerek.
-Megérdemled amiért ilyen hülye vagy! -vágta fejéhez Harry, majd újra indította a kocsit.
-Ez nem volt szép...-reagált Louis. Én csak ültem hátul, és néztem őket ahogy veszekednek míg a többiek megfulladtak a röhögéstől.
-Na de nem válaszoltál..lefe...
-Louis!! -vágtam hozzá az üvegemet nevetve.
~*~


-Arra fel nem ülök! -tiltakoztam.
-Én se..itt maradok Nicolal. -mondta Liam egy követ rugdosva.
-Jó ,de a hullámvasútra felülsz! -alkudozott Louis és Harry.
-Rendben de menjetek már. -nevettem fel.
-Olyan kedves barátnőd van.. először leköp, most meg elküld minket. -mondta Louis viccelődve.
-Héé..1.nem vagyok a barátnője, 2.Mert hülyeséget kérdeztél. 3.Azért küldelek el, mert lefogjátok késni a menetet. -tiltakoztam a vád ellen. hogy nem vagyok kedves.
Ők csak legyintettek, és elmentek arra a pörgős valamire, ami után az ember rosszul lesz és hányni fog. Liam és én inkább kihagytuk..
-Érzel Harry iránt valamit? -kérdezte, és barna szemeivel enyéimbe nézett.
-Magam se tudom. Szerinted ő bír engem? -kérdeztem, és Liam példáját követve én is elkezdtem rúgdosni a köveket.
-Hogy bír-e? A nem kérdés..de vigyázz mert hamar szerelmes lesz. Gondoltam előre szólók. -mondta a mondta végét elnevetve.
-Mi szerintem nagyon jóba leszünk. -mosolyogtam rá.
-Szerintem is. -mondta és átölelt. Öt perc nyugi után, egy éles hang zavart meg minket:
- Na gyertek, most jön a hullámvasút! -ordította Louis, mire megfordultunk és arra lettünk figyelmesek, hogy Zayn,Niall és Harry majdnem összeesett, de Louis ugyan annyira pörgött mielőtt felült volna arra a pörgőre..sőt, talán még jobban.
-Szerintem ez nem lenne jó ötlet..nézz a többiekre! -mondta Liam, és feléjük mutatott.
-Én jól vagyok, csak had üljek Nicole mellé. -jött oda dülöngélve Harry. Én csak elnevettem magam.
-Menjetek, mi maradunk. -szólalt meg Zayn és Niall.
Így is tettünk.. mi felültünk a hullám vasútra. Liam Louis , én meg Harry mellet kaptam helyet.
-Jól érzed magad? -kérdezte sármos mosolyával a kis göndör fürtös.
-Nagyon. -mosolyodtam el, és közelebb csúztam hozzá. Ő kapva az alkalmon összekulcsolta kezeinket. Fürkészve figyelte arcomat, hogy mit reagálok rá..majd nyugtatás képpen, hogy nem baj megpusziltam az arcát.. vagy is akartam, mert akkor hirtelen elfordította fejét, és egy csók lett belőle aminek végén mind ketten rák vörösek lettünk. Ez után nem szólaltunk meg csak féloldalas mosolyával rám mosolygott, és még jobban megszorította a kezem.
~*~


-Szerintem menjünk! -vetette fel az ötletet Zayn.
-Jó ötlet..-mutattam fel mutató ujjammal, mivel láttam hogy mindenki hulla fáradt volt.
 -Szólók Harrynek hogy megy...-köpni nyelni nem tudtam a látványtól. Nem tudom leírni azt az érzést mit akkor éreztem. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek szemembe. Harry egy másik lánnyal csókolózik. Nem jártunk, de ebben a pillanatban úgy éreztem, mintha megcsaltak volna..
Egész végig csak szórakozott velem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Fiúk én inkább sétálok. Sziasztok!-hadartam el gyorsan, majd elkezdtem futni. Csak bolyongtam London utcáin.Nem tudtam hol vagyok. Sötét volt,csak az utcai lámpák halvány fénye árasztotta el az utcákat. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a nevem kiabálja valaki. Hátra fordultam, és mikor megláttam ki az, gyorsan elkezdtem futni...de mindez hiába. Utolért, és kezemet megragadva rántott vissza.
-Miért futottál el? Csináltak valamit a fiúk? -kérdezte kifulladva.
-Harry, nekem mondanom kell valamit..-itt félbe szakított.
-Te sírsz? -kérdezte, és arcomról letörölte a könnycseppeket.
-Ez most lényegtelen..Harry, nem kéne többet találkoznunk.
-Mi? -Miért? .kérdezte lepetten, mintha nem tudnád miről van szó.
-Még van pofád megkérdezni ? -Egy másik lányt csókolgatsz...és utána utánam futsz, mintha semmi se történt volna. -itt már ismét rám tört a síró görcs.
-Meg tudom magyarázni. -sütötte le a szemeit.
-Nem kell magyarázkodnod, úgyse voltunk együtt, szóval nem tartozol magyarázattal.-mondtam, és kirántottam karomat kezei közül, és ismét elkezdtem futni. Nem tudom miért sírtam ennyit mikor csak randizgattunk..azt hiszem kezdtem beleszeretni..
-Nem Nicole el kell felejtened..el kel felejtened, örökre. -ezek a mondatok jártak a fejembe a haza felé vezető úton.