~19.rész~

Tervek, amik nem igazán sikerültek..

Sziasztok!:) Újra itt, és egy újabb rész:) 

Jó olvasást!:)

Dühösen vágtam le magam az ágyra fürdés után. Harry lépett be, és én kérdően támaszkodtam fel.
-Mi az? Megint elmondasz valamit félig, aztán utána hagyod hogy, magam találjam ki a mondat végét?
-Nicole ne haragudj, de nem mondhattam el, mert Niallről van szó. -kíváncsian néztem, és azon gondolkoztam, hogy akkor most mi van? -Aha..
-Na, akkor itt aludhatok? -kérdezte pimasz mosollyal arcán. -Nem. -mondtam cseppet sem kedvesen, mert nem igazán hittem el ezt a Niall-ös sztorit.
-Mert? -kérdezte, és egy lépést beljebb lépett. -Mert. -válaszoltam neki úgy, mint ahogy ő a kocsiban. Hátat fordítva neki lefeküdtem, és a takarót magamra húzva lehunytam a szemem. Nem szólt semmit. Kívülről becsukta az ajtót, majd a folyosón egyre távolabbról hallottam a lépteket.  Mi van velem? Én nem ilyen vagyok. Nem szabad mindenkit ellöknöm magamtól, aki egy kicsit is szeret..Josh-al is ezt tettem, és az lett a vége, hogy évekig sírtam utána, mert nem voltam képes elmondani neki, hogy szeretem. Ilyesféle gondolatok cikáztak a fejemben. Hiába próbáltam rábeszélni magamat arra, hogy jól csináltad, megérdemelted...ezt még saját magamnak se sikerült be beszélnem. Hirtelen ötlenél vezérelve felpattantam, és idegesen túrtam bele a hajamba. Oké, akkor hajrá! Lassan, és bizonytalan léptekkel mentem le a konyhába. A terv egyszerű. Megfogok egy tál pattogatott kukoricát, két üdítős palackot, majd egy bájos mosollyal arcomon bekopogok Harryhez, és együtt megnézzük a Szerelmünk lapjait...Na igen...Ez talán be is jött volna, hogy ha egy filmben lennénk. De mivel még mindig az igazságtalan, és gonosz világban vagyunk, ezért persze semmi se úgy sült el ahogy terveztem. Lábammal kopogtam be az ajtóján, mert ugye tele volt a kezem. Olyan öt perc kopogás után, képes volt arra, hogy kinyissa az a rohadt ajtót. Itt próbáltam nyugodt maradni, és ismét kedves mosollyal nézni rá, mert az előbbi egy kicsit a vicsorgáshoz hasonlított.
-Mi az? -kérdezte nem túl kedvesen, és mint ha szívességet tenne, rám nézett.
-Figyelj..tudom, hogy bunkó voltam az előbb, de te se voltál túl kedves a kocsiban, ezt beláthatnád. Szóval, mi lenne ha elfelejtenénk, és megnéznénk mondjuk egy filmet? -kérdeztem reménykedve, elém emelve a nagy tál kukoricát, és az üdítőket. Igyekeztem a legszebb mosolyomat elővenni. Hát..nem tudom hogy sikerült-e, mert ő csak unottan nézett rám, és fejét félrebillentve, egy szót volt képes kinyögni
-Nem.
-Miért? -kérdeztem, és tényleg szomorú voltam.
-Mert. -mondta, és halvány mosollyal arcén, becsukta az ajtót. Oké, most két okból mosolyoghatott.
1. Mert olyan szánalmat érzett irántam, hogy így próbálok bocsánatot kérni.
2. Mert nagyon is élvezte a helyzetet. Ő nem is haragszik, csak mint mindig, most is szívat. Ajánlóm, hogy a második legyen. De, egy biztos. Ma egyedül fogom elfogyasztani ezt  nagy tál kukoricát, zsebkendők társaságában..( Nem Harry miatt fogok sírni, maga a a film olyan szomorú... vagy, hogy is mondjam)
Így beletörődve, hogy a tervem nem jött be, (ami ha egy filmben lennénk, tuti összejött volna..) szomorúan rángattam magamra a takarót, és még szomorúbban kezdtem neki a mozizásnak.

~*~

Reggel kicsit álmosan botorkáltam le a konyhába, ugyanis hangos csörömpölésre keltem fel. Félig kinyitott szemem, hirtelen kipattant. Miután megdörzsöltem, hogy jól látok-e, csodálkozva néztem a konyhánkba ücsörgő lányokat.
-Most álmodok még? -kérdeztem, mire ők felnevetve, elém tolva egy csésze kávét. Aha.Szóval nem álmodok. -És mi járatban -torpantam meg, és az órára néztem. - reggel 7-kor? -kérdeztem, miután  megbizonyosodtam arról, hogy pontosan hánykor is keltem ma.
-Mindenki itt van. Jöttünk segíteni pakolni. -mondta Brooke, némi töprengés után. Én összeráncolt szemöldökkel néztem rájuk. -Harry?
-Ööö..Nem tudjuk. Bi-biztos a fiúkkal van. -mondta Megan, és ujjait tördelve meredt a kávéra.
-Van valami amit titkoltok?
-Nem, de hogy is. -mondta ismét Brooklyn, és erőltetetten felnevetett. Mivel még csak most keltem, nem volt kedvem őket faggatni. -Oh, Nicole már felkelt? -kérdezte Eleanor, a hátam mögül, mire hirtelen megfordultam.
-Te is itt vagy? -kérdeztem boldogan, mire ő is visszamosolygott, és leülve mellém ő is kért egy csésze "energiát".
-Hogy hogy már fent vagy? Harry azt mondta, hogy később szoktál felkelni.
-Valaki leejtett valamit, és már nem bírtam vissza aludni. -mondtam, és ahelyett hogy komolyan elkellet volna azon gondolkoznom, hogy még is mi okból beszélgetnek ők Harryvel arról, hogy én mikor kelek (?), elkaptam Eleanor szúrós pillantását amit a lányokhoz intézett. Amint észrevette, hogy ezt én is láttam, zavartan elmosolyodott. Oké...kezd minden egyre furcsább lenni.
-Én most megyek fogat mosni, aztán megkeresem Harryt. -motyogtam, és Eleanor gyorsan rá vágta, hogy nincsen itt. -A lányok azt mondták, hogy a fiúkkal van. -tártam szét a kezem értetlenül, Eleanor meg biztosított róla, hogy pont most ment el. Nem kérdeztem semmit, inkább fáradtan visszaballagtam a szobámba, mert akkor már át is öltözök. Keresztbe font kézzel megálltam az ajtóba, és felhúzott szemöldökkel dőltem neki az ajtó fél fának, ugyan is Liam, és Danielle az ÉN ruháimat pakolták a bőröndbe. Mikor észre vettek, zavartan motyogtak valamit, majd Liam elkiáltotta magát. -ELEANOR! MONDTUK, HOGY FIGYELJETEK RÁ! ezután a konyhából egy hangos csattanásra lettünk figyelmesek.
-Most költöztem be, és ti már rögtön ki akartok lakoltatni? Tudod amikor Megan azt mondta, hogy segítetek pakolni, én ne pont így gondoltam. -túrtam zavartan a hajamba, és mielőtt szóhoz jutottak volna, El esett be a szobába. -Úristen, te mit keresel itt? Azt hittem a mosdóba mész! -mondta, kifulladva, és ekkor megérkeztek a szöszik is (Megan, és Brooke).
-Elméletileg ez az én szobám, és azok ott az én ruháim. -mutattam egy rózsaszín melltartóra, ami éppen Liam kezébe volt.- Mi folyik itt? Valaki azonnal mondja el, mert nem értek semmit. És hol van Harry??
-Ahj..mi csak meg akartunk lepni...
-Hát azt sikerült. -mutattam körbe.
-Mármint, vissza akartunk menni a nyaralóhoz..Most rád férne azok után, amiket mostanában átéltél. -motyogta Danielle. És én megvilágosodva aprót bólintottam. Szerintem azt várták, hogy magamból kikelve ordítozzak, de ehelyett némán fel vettem a földről pár ruha darabot amit a bőröndbe szántak,elviharoztam, és a fürdő szobáig meg sem álltam. Igen, most tényleg a fürdőbe mentem!

Fél óra múlva

-Indulhatunk. Bepakoltatok? -mentem be a szobámba ismét, ahol mindenki szomorúan a földön ült. Látva hogy minden nagyon is rendben, én meg ki sminkelve, felöltözve, egy szóval kész voltam. Kérdően néztek egymásra, majd Megan ( a legbátrabb ) megszólalt.
-Nem haragszol? -én óvatosan megráztam a fejem, és egy nagyot sóhajtottam. -Csak jót akartatok nekem...-mondtam, és mindenki mosolyogva felállt, majd felém néztek.
-Akkor emberek mire várunk? Induljunk! -kiáltotta elmagát Brooke, mire mindenki hangosan felnevetett. Már épp a bejárati ajtónál voltunk, amikor az elől haladó Megan, vissza fordult. -De Harrynek azt mondtuk, hogy eltudjuk intézni, és Nicole nem fog sejteni semmit. -motyogta, és csalódottan a segítő társaira nézett.
-Harry? Ő találta ki ezt az egészet? -ő bólintott, és engem elöntött a boldogság, hogy egy ilyen barátom van. Aztán észre vettem a többiek szomorú arcát, akik csalódottak voltak, mert valljuk be bénák voltak. Idő előtt rá jöttem mindenre, ezért gyorsan hozzá tettem. -Ígérem, majd megfogok lepődni...valahogy így. -és ekkor, igazán lepett arcot vágtam, kezemet a szám elé tettem, és magamat legyezve hüledeztem. A többiek jól kiröhögtek, El még azt is megsúgta, hogy már érti miért akarok színész lenni. Így tehát, már mindenki boldogan pattant be a kocsiba... indulhattunk is.

~*~

-Oké, akkor Nicole ezt most vedd fel, és ha levesszük rólad, akkor vágj igazán meglepett arcot. - magyarázta amikor megérkeztünk, majd felém nyújtott egy fekete sálat, és Megan kikapva a kezemből a szeme köré tekerte.
-Ohh, Liam?
-Igen?
-Ugye azt a melltartót elraktad? -kérdeztem szemtelenül, és hangos nevetés tört ki mindenkiből. Ugyan már nem láttam, de tudtam, hogy most Liam tuti elpirult. Vissza térve a tervre..a következő volt: Ők bevezetnek a házba, majd a amikor mindenki körém gyűl, hirtelen leveszem a kendőt, és a jól begyakorolt mozdulat sort adom elő. Ez így is történ, de miután előadtam a kis színjátékomat, észrevettem hogy Harry nincs sehol.
-És ő hol van? -kérdeztem csalódottan, mire Brookék is megrázták a fejüket ..ők se tudták.
-Louis, hol van Harry? Azt mondták itt lesz! Most ezért kellet előadnom a mini jelenetemet? -kérdeztem, és Louis nem foglalkozva velem idegesen a többiekre meredt. -Ti elmondtátok neki?
-Hé! Túl okos! Nem tehettünk semmit. Rosszabb, mint egy kiskutya. Egy pillanatra nem figyelek rá, aztán már is elszabadul! -védekezett Eleanor, én meg értetlen fejjel néztem rá. Mint egy kiskutya? Ez most komoly?
-Jó mindegy ...Harry úgy is elcseszte, mert azt hitte később értek vissza, és ő már elment, hogy -és itt Zayn befogta Niall száját.
-Hogy? Hova ment? -forgolódtam, mire mindenki szúrós pillantással meredt Niallre. Én inkább hagytam szegényeket, mert ha Harry megtudja, hogy elrontották a meglepit tuti kiakad. Inkább legyintettem egyet, és megkértem Louist, hogy mutassa meg melyik lesz a mi szobánk a göndörkével.